Megvirradt hétfő reggel, de nem siettünk sehová, úgyis későn feküdtünk le előző este, mert sokáig voltunk az Eiffel-toronynál. Nyugodtan felkeltünk, nyugodtan megreggeliztünk, aztán összepakoltunk.

Vasárnap felébredtünk, lementünk reggelizni majd indultunk misére, a Notre-Dame-ba. Méghozzá egy gregorián misére, 10 órára. Kicsit késésben voltunk, úgyhogy rohanás volt, meg se néztem igazán, hogy hová megyünk, csak iparkodtam befelé és a sort mellőzve, rendőri kísérettel bementünk. Ezt úgy kell érteni, hogy a sort megkerülve odamentünk a bejárat melletti rendőrhöz, és megkérdeztük, hogy hol kell bemenni a misére, és ő odavezetett. Belenéztek a táskánkba – azt nem úszhattuk meg -, majd mehettünk.

Írni fogom a többi bejegyzést is a hétvégéről. Leghamarabb csütörtökön fog érkezni az első, mert nagyon sok minden történt és még van egy vizsgám is a héten, amire tanulni is kéne.

Köszi a türelmet!

Ránk virradt az első reggel Párizsban. Sok programot terveztünk aznapra, úgyhogy gyorsan lementünk reggelizni. Kíváncsiak voltunk, hogy a hotelben mit adnak reggeli címszó alatt, hát nem csalódtunk, nézzétek, nem csak jól nézett ki, nagyon finom is volt, annyira finom volt a croissant, amilyet még nem ettem. A sajt is valami hihetetlenül finom volt, nem is gondoltam volna. Valami trappista volt szerintünk, de nem olyan, amit otthon lehet kapni. Az angol sajtok pedig teljesen eltörpülnek mellette.

A divat városa, a művészetek városa, a kultúra városa, a tudományok városa, az eső városa és a fények városa. Bár sok neve van, számomra Párizs mégis a szerelem városa. Ezért is választottuk ezt a helyszínt az évfordulónk megünneplésére.

The suitcases are ready.

Mai élményem:

Azt hiszem biztonságban voltam a metrón egy ideig... :D

Igazából kicsit megijedtem először, amikor megláttam a gépfegyvert, aztán sikerült megnyugtatnom magam, hogy legalább biztonságban vagyunk, úgyse mer most senki pattogni. :)

Akár hiszeitek akár nem a semmit tevésben is el lehet fáradni. Főleg, hogyha lusta vagy kitenni a lábad a házból, csak akkor, ha nagyon muszáj. Úgyhogy muszáj valamit testmozgást csinálnom, hogy fittebb legyek, mert ez így nem mehet tovább. Néha még az élethez is lusta vagyok.

Elég kalandosra sikerült ez a nap. Reggel indulok vizsgára, felöltözök, elindulok a szokásos időben, van idő bőven odaérni, mert ma nem késhetek. A vonatállomáson szembesítenek vele, még be se értem az állomásra, hogy nincs vonat.

Tegnap voltak kint, és megjavították a meleg vizet, úgyhogy már minden a régi. Sőt, ami azt illeti még túl forró is lett... De nem lehet minden tökéletes... :) Hogy mi volt a baja? Asszem eldugult a cső...