Megvirradt hétfő reggel, de nem siettünk sehová, úgyis későn feküdtünk le előző este, mert sokáig voltunk az Eiffel-toronynál. Nyugodtan felkeltünk, nyugodtan megreggeliztünk, aztán összepakoltunk.

Majd kitaláltuk, hogy hová is menjünk, mert minden fontosat láttunk már, amit akartunk és a gépünk csak este indul. Levittük a cuccainkat a hotel táskamegőrzőjébe és útra keltünk. Először a katakombákhoz mentünk vissza, mert az kimaradt a programból. Feljövet a metróból már láttuk, hogy nem látjuk a sort (ami jó jel), viszont ez vagy azt jelenti, hogy kevesen vannak, vagy azt hogy zárva. A második volt, megnéztük a nyitvatartást és hétfőn zárva van. Ez van, semmi gond! Úgyhogy jött a következő napirendi pont: Hausmannian building. A neten találtam rá erre az érdekes épületre. Félóra utazás után megérkeztünk, de sehol nem találtuk. Útbaigazítást kértem egy arra járótól, de nem tudott segíteni. Legalább gyakoroltam az angolt.

Szóval kerestünk egy kedves és szimpi kis éttermet, hogy megebédeljünk. Összességében sikerült kb. napi 40 euróból (kettőnknek) megebédelnünk, ami jó árnak számított Párizsban. Nem drágább hely Londonnál. Alapvetően boldogultunk az angol, olasz, spanyol tudásunkkal. Írásban hasonlít kicsit mindegyikre, pl. jardin=garden stb.

Azért lefordította nekünk egy angolul tudó pincér az étlapot, így könnyebb volt. Én lazacos tagliatellét ettem, Gábor steaket kért és vissza is küldte, mert nem sütötték át eléggé. Közepesre kérte és még folyt belőle a vér. Sokkal-sokkal finomabb volt, mint a másik helyen.

Nagyon szépek az erkélyek Párizsban. Nagyon tetszettek, igazán jól néztek ki:

Meg tetszett, hogy V alakú utcák voltak, mint New Yorkban.

A metróállomások is különlegesek:

Azt vettem észre, hogy szeretnek olvasni a franciák és kevésbé mobiloznak az utcán, a metrón, mint az angolok. Beszéltük, hogy milyen nagyok a metrók, másak, szélesebbek, mint "otthon" Londonban. Gábor kérdezte Párizsban a metrón, hogy ez Londonban még 2 ember helye? - és egy üres helyre mutat. Mondtam, hogy ez 4 emberé. Hát igen, ennyi a különbség...

Az emberek mindig néztek minket a metrón és nem értettem mi van; rosszul áll a hajam vagy nem passzol a ruhám egymáshoz? Aztán rájöttünk, hogy azért néznek minket, mert nem az ő nyelvüket beszéljük és furcsa volt, hogy nem értik. Nyilván nem tudták beazonosítani. Míg Londonban teljesen természetes, hogy ahány ember, annyi nyelven nyelven beszél, mint Bábelben, addig ott ez nem volt jellemző, csak a turista látványosságoknál.

Megtaláltuk a helyi indiai negyedet: 

Utána elmentünk az Opéra-hoz, hogy kitöltsük az időt, körbesétáltuk, beültünk egy fagyira a Mekibe, majd rájöttünk, hogy el kell indulnunk vissza a szállásra, hogy nehogy megint lekéssük a gépet. 

      Készül a fotó:    

Így nézett ki a Meki, le lehet adni a rendelést és átvenni majd a pultnál.   

Indulás haza, ennyi volt, szomorúak voltunk, hogy véget ért... Minden percét élveztem, és abban maradtunk, hogy nem megyünk vissza. :) Még van sok felfedezni való. :)

Nem tudom ki mondta, hogy a franciák nem beszélnek angolul, de megcáfolom. Annyira meg tudják értetni magukat néhányan amennyire kell. A hotelben az egyik alkalmazott is nagyon egyszerű angollal beszélt és csak egymás mellé pakolta a szavakat, kb. ahogy én. 

Időben megérkeztünk, volt még másfél óránk a gép indulásáig, ügyesek voltunk. 50 perc alatt megérkeztünk London-Heathrow-ra és onnan másfél óra volt hazáig a metróút. Amikor beszálltunk a londoni metróba rácsodálkoztunk, milyen kicsi. Szembetűnő volt a különbség.