Elég kalandosra sikerült ez a nap. Reggel indulok vizsgára, felöltözök, elindulok a szokásos időben, van idő bőven odaérni, mert ma nem késhetek. A vonatállomáson szembesítenek vele, még be se értem az állomásra, hogy nincs vonat.
Indulok az iskolába:
Aztán mondják, hogy 25 perc múlva jön a következő vonat. Mi van??! Ma nem késhetek, mert vizsgázok! Loholok át a buszra, hogy bevigyen Stratforba és ott metróra szállok. Beállok a tömegbe, és próbálkozok feljutni a buszok valamelyikére. Csak az egyik elég lesz nekem, amelyik arra megy! Hát nyilván a harmadik vagy negyedik (nem is tudom már) buszra sikerül felpréselnem magam. Majd ott is különféle kalandokat élek meg, a sofőr mellett, aki kiabál, hogy mit tudom én a második ajtón felszálló utasok érvényesítsék a jegyüket. Akkor látom, hogy mögöttem szépen láncreakcióban jön az Oyster kártya, becsipog, visszaküldik, jön a második, harmadik és így tovább. Én meg közben forgatom a szemem, hogy ne tartsuk már fel egymás idejét! Aztán nagy nehezen megérkezek a metró állomásra, az is zsúfolásig tele van, mint mindig. Szinte nem is kell fellépnem a metróra, mert felvisz a tömeg, csak sodródom az árral és egyszer csak azon kapom magam, hogy fent vagyok.
Megérkezek nagy nehezen 9 óra 5-10 perckor. Látom, hogy mindenki kint ül a folyosón. Kérdezem mikor kezdjük, azt mondják félkor. Remek, ezért rohantam?! Na nem baj, legalább van időm, hogy kifújjam magam.
Első teszt olvasás, szövegértés: fél óra. Nagyon könnyű volt, szerintem hibátlan lesz. 1. feladat: adott egy szöveg, bútoráruház reklámja. A kérdésekre kellett a helyes választ bekarikázni!
2. feladat: ugyanebben a témakörben volt egy levél, amit X írt Y-nak, hogy menjenek együtt vásárolni. 4-5 mondatot kellett kiegészíteni a szöveg segítségével.
3. feladat: X.Y. jelentkezik egy álláshirdetésre és adatlapot töltött ki. Kérdések, igaz-hamis.
10-kor kezdődött az írásbeli, ami 40 perces volt. Hát nem tudom, ezt is gyakoroltuk, de nem vagyok benne annyira biztos, mint a másikban. Nagyon hiányzott, hogy nem volt külön firkapapír, amin kidolgozhattam a fogalmazásomat. Úgy csináltam végül, hogy ceruzával leírtam, mert még lehetett rajta javítani, utána tollal átírtam, ha már biztos voltam benne. Az előzőnél is ceruzával karikáztam, aztán átírtam tollal, miután 3-4-szer átnéztem.
1. fel.: jelentkezel a számítógépes kurzusra, töltsd ki az adatlapot: név, cím, tel.szám, aláírás, dátum.
2.fel.: írj levelet a barátodnak, hogy erre a kurzusra jársz és segítsen neked számítógépet venni.
3.fel: Az egyik barátodat meghívod hozzád vasárnap enni. Szempontok alapján kellett a leveleket megírni.
11 körül végeztem ma, úgyhogy elmentem még vásárolni Ilfordba, venni magamnak szandált, mert leszakadt a lábamról. Végeztem, indulok haza, megyek az állomásra, le van zárva az egyik rész és át vagyunk irányítva az 1-es platformra. 4 perc múlva jön a vonatom, szuper! Majd közlik velünk hangosbemondón fél perccel a vonat érkezése előtt, hogy a Liverpool Street felé tartó vonat a 3-as platformra fog érkezni. Nem akartam elhinni, biztos voltam benne, hogy csak viccelnek, ezért nem vettem komolyan. Akkor tértem észhez, amikor láttam, hogy az emberek elindulnak. Tehát én is elindultam, át a 3-as platformra, közben próbáltam visszatartani a belőlem éppen kitörni készülő sírógörcsöt, sikeresen.
Hogy szeretek-e itt élni? Nem. Végül is miért szeretnék? Mi okom lenne arra, hogy szeressek? Én nem tartozom ide, mindig is egy idegen leszek, egy idegen országban. Meg lehet szokni dolgokat, lehet alkalmazkodni dolgokhoz, de akkor is csak kívülálló leszel. Soha nem leszel megbecsült állampolgár, soha nem leszel megbecsült munkaerő, soha nem leszel semmiért megbecsülve és soha nem fogsz tudni elérni olyan célokat, amiket egy eredeti brit állampolgár elér. És ezt mindig is éreztetni fogják veled. Ez mindig az orrod alá lesz dörgölve, még ha csak közvetve is. Te csak egy idegen vagy! És ez a fizetéseden is meglátszik, a munkaidődön is meglátszik. Igaz, hogy az otthoni fizetésnek a 3-4-szeresét kapod itt, de az csak az otthoni viszonyokhoz képest, mert egy elmaradott ország vagyunk. Az itteni fizetéshez képest, amit te itt külföldiként kaphatsz, az a fizetések legalja, és rosszabb esetben megdolgoztatnak érte napi 10-12 órában. Hiába vagy ugyanabban a munkakörben és pozícióban, mint más angolok, soha nem lesz összehasonlítható a fizetésetek.
Sebaj, minden rossz napot egy jó nap követ, úgyhogy így indulok neki majd a holnapnak, hogy az a mainál egy jobb nap lesz!
