Délután már nekem is megigényeltük a TB-t. Hátha ezután már nem kell fizetni az orvosért. Bejelentkeztem az álláskeresők közé. Kiderült, hogy mégsem adnak nekem ingyenes angol órát. Sőt még fizetőset se tudott ajánlani.

Annyira érzékeny most a hallásom, hogy minden hangot zajnak érzékelek. Sikerült tegnap egész nap a saját agyamra mennem, mert minden kiesett a kezemből és a csörömpöléstől meg fogtam a fülem, hogy "jajj,de fáj!" A tányérok is csörömpöltek, amikor mosogattam, még a WC öblítés is hangos most számomra. Mindennek a tetejében még a beszédet robothangnak hallom. Az egész várost ellepték a robotok. Remélem hamarosan vége lesz ennek a rémálomnak.

Ma egész nap ágyban voltam. Nem lettem jobban, sőt! Tegnap este óta fáj és zúg a fülem. Soha nem volt még ilyen, nem is tudom, mit kéne tennem. Úgyhogy annak ellenére, hogy vendégünk volt – átjött Gábor egy barátja hozzánk egy kis útbaigazítást tartani, mert régebb óta él és dolgozik Londonban – lefeküdtem hamar, hátha kialszom. De nem! Így egész nap az ágyban olvastam, blogot írtam, albérleteket néztem, tanultam az angolt, szerencsére kaptam sok anyagot egy barátomtól, akitől angol leckéket vettem mielőtt kijöttünk. Filmet sajnos nem tudok nézni, mert nem hallok a jobb fülemre, annyira be van dugulva.

Tegnap du. kicsit összeszedtem magam és tettünk egy nagy sétát a belvárosban. Szép város. Ha építész lennék, akkor szerelmes lennék ebbe a városba. Nemcsak sok felhőkarcoló van, hanem mindegyik másmilyen alakú. Ha lenne egy furcsa épületek versenye, biztos megnyernék egy- kettővel. Nem győztem kapkodni a fejem, annyi látnivaló van. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy kislány a nagy városban.

Már Londonból írok. De ne szaladjunk ennyire előre, elmesélem a hétvégénket, tehát ez most hosszú lesz.

Szombaton reggel indultunk vásárolni. Kocsival bementünk a Tescoig. Majd ott átmentünk az úton, szétnéztünk, nem jött semmi, és átmentünk. Csakhogy ránkdudált egy busz, mert arról érkezett, amerről nem számítottunk rá. Pedig mi balra szétnéztünk és nem jött semmi. :)  Még nehéz ezt megszokni.

Boldog Új Évet Mindenkinek!

A csütörtök eltelt. Töltött káposztát ebédeltünk. Délután elmentünk egy órára megetetni a kacsákat és libákat a tóhoz. Annyira viccesek voltak. A sirályok mindenki elől elhappolták a kaját. Két libánál meg vérre menő küzdelem volt, az egyik megtépte és elkergette a másikat. Kézből is evett némelyik liba. Az egyik majdnem megette a gyűrűmet is. Aztán megharapott, mert nem voltam elég közel és csak az ujjamat érte el.

Elsejéig Hajniéknál, anyósoméknál vendégeskedünk, Wallsallban, Birmingham mellett. Próbáltunk bankszámlát és telefont intézni, de nem sikerült. Viszont gazdagabb lettem egy csini sállal, ami történetesen csak 1 font volt. Szeretem ebben az országban, hogy ennyire olcsón lehet nálunk drágán árult dolgokhoz jutni!!!! 400 forintos sál. El tudjátok képzelni!? Hát én is csak nehezen akartam elhinni!

 Kedd reggel 7 óra. Szól az ébresztő. Ébredezünk. Kávé, reggeli és utolsó simítások a lakáson, csomagokon. 10:50-kor indulunk a transzferrel. Csomagok lehordása, búcsúzkodás... Meg sem állunk Budapestig.

2 óra még a gép indulásáig. Becsekkolás, ellenőrzés és várakozás.

Jelentem alássan, betelt minden bőrönd és táska, amit csak vinni szándékozunk.

Búcsúzunk ezzel a képpel: