Új év, új kezdet

2017. január 02. 20:05 - KicsiKitti

Már Londonból írok. De ne szaladjunk ennyire előre, elmesélem a hétvégénket, tehát ez most hosszú lesz.

Szombaton reggel indultunk vásárolni. Kocsival bementünk a Tescoig. Majd ott átmentünk az úton, szétnéztünk, nem jött semmi, és átmentünk. Csakhogy ránkdudált egy busz, mert arról érkezett, amerről nem számítottunk rá. Pedig mi balra szétnéztünk és nem jött semmi. :) Még nehéz ezt megszokni.

Péter, apósom minden alkalommal felajánlja, hogy próbáljam ki a vezetést, de még nem érzem magam elég bátornak. Jobb kormányos, balos vezetés még elég távol áll tőlem. Ha már megszokom egyáltalán, hogy hogy is kell közlekedni, akkor talán lehet, hogy kipróbálom, de az még nem most lesz.

Furák az emberek. Mindenki kigombolt kabáttal jár-kel. Egyesek mezítláb, sállal kigombolt kabáttal vagy sapkával sál nélkül és kigombolt kabáttal, de van aki rövidnadrágban, pólóban. Láttunk egy családot kisgyerekkel, a babakocsiban lerúgta a lábáról a cipőt és a zoknit a gyerek, és ahelyett, hogy visszaadták volna neki, eltették a kocsiba és mezítláb továbbmentek, mármint a gyerek volt mezítláb a kocsiban, kitakarva. Másik gyerek meg fagyizott. A tél közepén. Nem értem...

Délután elmentünk ebédelni egy étterembe. Carvery volt, ami azt jelenti, hogy ki van rakva többféle sült hús, és rengeteg köret (répa, karfiol, kelbimbó, krumpli, borsó) és azokból lehet svédasztal-szerűen választani. Én grillezett lazacot választottam. Most ettem először ilyet, és nem volt rossz. Hal íze volt, de nem annyira, semmi extra. Desszertnek meg valami csokis meggyes tortát, ami annyira tömény volt, hogy alig bírtam megenni.

Este megnéztünk egy filmet és otthon szilvesztereztünk. A „Blind date”, vagy magyarul „Nem látni és megszeretni” című vígjátékot néztük, Bruce Willis és Kim Basinger főszereplésével. Jókat röhögtünk rajta. Éjfélkor koccintottunk, mivel nem volt otthon pezsgő ezért baileys-szel. Megnéztük a londoni tűzijátékot a tv-ben, nem volt semmi. Robbie Williams volt a műsorvezető és koncertezett is – hát azt kihagyhatta volna. Nagyon hamis volt. Utána megnéztünk még egy Bud Spencer, Terence Hill filmet. És ettünk lencselevest, Hajni főzte és mivel nem magyar lencse volt, ezért egy kicsit fura volt, de kétszer szedtem. Desszertnek truffle volt.

Vasárnap reggel pakolással telt. Hiányoltam az angol időjárást, ezért nap esett az egész országban. Fél egykor elindultunk Londonba Péter és Hajni kíséretével. 3 óra hosszú utazás után megérkeztünk a szállásra. London belvárosában foglaltak nekünk egy lakást. Mint kiderült ez 4000 font egy hónapra, azaz közel másfél millió forint, amit a cég fizet. Ezek után egyértelművé vált számunkra, hogy biztos nem fogunk itt maradni hosszútávon. 15. emelet, a kilátás kifogástalan. Van erkély, 24 órás porta szolgálat és takarítás hetente egyszer. Olyan, mint egy nagy hotel, csak van benne konyha, ebédlő, fürdőszoba, takarítószeres hely. Közel van a Tower Brige és a libegő. Egyelőre tetszik minden, bár túl modern ez a luxuslakás nekem. A tűzhelyen nincsenek gombok csak egy érintőképernyő. A tus sem szokványos, Három módon lehet beállítani: fentről folyjon a víz, leakasztható tusolóval folyjon a víz, vagy a kádba, fürdéshez. A tv-t egyelőre nem tudjuk használni, állítólag túl magasan vagyunk és nem ér ide föl az adás...

Tehát elérkeztem a jelenhez, ahol a történet kezdődött. Itt ülök London belvárosában a bérelt lakásban. Valamit úgy néz ki sajnos összeszedtem, mert fáj a torkom pár napja és köhögök, úgy néz ki megfáztam. Ma munkaszüneti nap van az angoloknál, tehát egész nap együtt lehetünk még Gáborral. Ebéd után elmentünk felfedezni a környéket. Erről majd holnap fogok beszámolni. Tescot és Asdát már találtunk a környéken, tehát éhen halni legalább nem fogunk.

A linkre kattintva megnézhetitek térképen, hol is vagyunk: https://www.google.co.uk/maps/place/6+Sclater+St,+London+E1+6HT/@51.5072562,-0.1260777,12.13z/data=!4m5!3m4!1s0x48761cb708dbd5a7:0xa78ec18dc388136e!8m2!3d51.5236029!4d-0.0735246

Itt ebédeltünk szombaton: