Annyira érzékeny most a hallásom, hogy minden hangot zajnak érzékelek. Sikerült tegnap egész nap a saját agyamra mennem, mert minden kiesett a kezemből és a csörömpöléstől meg fogtam a fülem, hogy "jajj,de fáj!" A tányérok is csörömpöltek, amikor mosogattam, még a WC öblítés is hangos most számomra. Mindennek a tetejében még a beszédet robothangnak hallom. Az egész várost ellepték a robotok. Remélem hamarosan vége lesz ennek a rémálomnak.

A nagy város hátránya, hogy sok zajjal jár... A mentők szirénázása behallatszik, ami kb. húsz percenként elmegy a közelben.

Tegnap lett volna lehetőségem kipróbálni az angol tudásomat, mert jött valaki megjavítani a tv-t. Épp az ebédet főztem, amikor kopogtak. Azt hittem, hogy a takarítók jöttek, úgyhogy ajtót nyitottam. Egy fazon állt az ajtóban és elkezdett hadarni valamit. Rögtön az első percben megmondtam neki, hogy I don't speak english, tehát elmondta még egyszer lassabban. Nem igazán értettünk szót egymással. Megpróbáltam, hogy esetleg más nyelvet beszél-e, hátha találunk valami közös nevezőt, de természetesen nem beszélt más nyelvet. Így ment kb. 5 percig, hogy kézzel-lábbal magyarázott, mígnem meguntam és behívtam, hogy jöjjön és csinálja a dolgát. Közben Gábor felhívott és átadtam a telefont neki, hogy megbeszéljék. 10 perc múlva haza is ért, tehát minden rendben volt már. Megebédeltünk, amíg ő megcsinálta az antennát. 

Láttam, hogy esett a hó Magyarország több területén is. Én csak képekről látok havat, itt ugyanis 7 fok van és süt a nap. Úgy látszik tényleg nekünk kedvez a szerencse. Megússzuk a hideg fagyokat. 

Ma reggel pedig elmentünk a munkaügyi hivatalba TB számot kérni. Gábor elintézte a sajátját, nekem meg vissza kell mennem du., mert nem tudtak most fogadni. Itt mindennek megvan a maga rendje. Szabályok kötik őket, amit be is tartanak. Nem lehet meggyőzni őket, hogy szegjék meg...