Tegnap du. kicsit összeszedtem magam és tettünk egy nagy sétát a belvárosban. Szép város. Ha építész lennék, akkor szerelmes lennék ebbe a városba. Nemcsak sok felhőkarcoló van, hanem mindegyik másmilyen alakú. Ha lenne egy furcsa épületek versenye, biztos megnyernék egy- kettővel. Nem győztem kapkodni a fejem, annyi látnivaló van. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy kislány a nagy városban.
Van, amelyik épület akkora, hogy beleszakad a nyakam, ha felnézek rá. Még a fényképezőgépbe is alig férnek bele. Itt-ott épülnek újabb felhőkarcolók is, majd látjátok valamelyik képen az építkezést. Megkerestük Gábor munkahelyét is, hogy reggel könnyebben odataláljon. Két órát sétáltunk, teljesen kimerültem a végére, sok volt ez így egyszerre betegen.
Második nap Londonban. Mára nem terveztem semmit, itthon vagyok egész nap. Pihenek, gyöngyöt fűzök, olvasok, tanulgatok és lábadozom a betegségből. Gábor dolgozni van, ha minden igaz 4-kor eljön, legalábbis ezt mondta.
És akkor lássunk néhány képet a városról:
Vasútállomás előtt
alig fértek bele a képbe :)
ez egy újabb busz
Legóépület :)
És a kedvencem:
Visszatükröződik a folyó túloldaláról egy másik épület <3
Koripálya a Tower-nél