Nagy és veszélyes város. Az embernek nemcsak az irányokhoz kell alkalmazkodnia, hanem a sok telefonján babráló emberekre is. Ha az első hónapot túléled, a többi is menni fog. Egy hónap alatt átáll az agy a fordított irányra. Eleinte háromszor szétnézel, utána elég egyszer is.

Elindultunk reggel az észak-londoni gokart pályára. Sok átszállással, mivel építik a vasútállomást nálunk. Tehát elmentünk a metróra Stratfordba. Követtük a táblát, a 3-as platformra jön a mi vonatunk. Befut a szerelvény, kinyílik az ajtó a másik oldalon. Hirtelen megállt bennünk az ütő, de mire végiggondoltuk volna, hogy a másik oldalon nyílik az ajtó, addigra kinyitotta itt is. Tehát mindkét oldalon nyitott ajtó, nem sok ilyen van, legalábbis Magyarországon. A Liverpool streeten találkoztunk Lukival és onnan együtt mentünk a gokartpályára.

Megkaptam életem első csekkfüzetét. Azt hittem, hogy ilyenek csak a régi filmekben vannak. Nem tudtam, hogy ma is használnak ilyet.

Hozzávalók 2 személyre:

2 db alsó comb

2 db felső comb

egy kisebb fej hagyma

majoranna

babérlevél

oregánó

tárkony

só

bors

Vasárnap reggel egy másik templomban voltunk, a 9:30-as misén. Azért keltünk korán, mert farsangi fánkot sütöttünk, este pedig közös filmezés volt házigazdánkkal.

Van egy rossz szokásuk az ittenieknek, nem szeretnek orrot fújni. Inkább szipognak, időnként jó szaftosat... Vasárnap a misén előttünk ült egy család, a kislánynak folyt az orra és zsebkendőt kért az anyjától. Persze mivel angolok, ezért nem volt náluk. Én észrevettem ezt és adtam neki. Én lettem az angolok zsepi-megmentője.

Rájöttem, hogy semmit nem tudok a brazilokról és beköltöztünk hozzájuk. Egy kicsit utána olvastam a Wikipédián. Fel is tettem a kérdést: Brazíliában meleg van, hogyhogy mégse fázik mezítláb rövidnadrágban. Erre csak annyi volt a válasz, hogy 13 év alatt megszokta. Sokan mondják ezt. Hát én nem tudom, lehet, hogy én lennék a kivétel, aki nem lenne képes ezt megszokni. Mindig is nagyon fázós voltam és ez mit sem változott amióta itt vagyok. Szerencsére az otthoni nagy mínuszoktól mentesültünk, de itt is hidegnek érződik a levegő a sok pára és szél miatt. Szombaton havazott ugyan, de nem maradt meg. Ma meg már sütött a nap. Időnként óránként változik az időjárás. Egyik pillanatban süt a nap, aztán meg már be van borulva és esik.

Vasárnap közös filmezés volt, a gyerekek le lettek adva egy barátnál, mert szünet van. Így négyesben töltöttük az estét. Arrival, vagyis Érkezés című 2016-os filmet néztük. Egy kicsit tartottam tőle az elején, ismerve a történetet. Alapvetően nem rossz film, viszont számomra sok kérdést nyitva hagyott. A végére kitisztulnak a dolgok, de mégis lenne néhány kérdésem film a készítőihez. Röviden arról szól, hogy ismeretlen objektumok érkeznek Földünkre a világ több pontjára, érthetetlen logikával. Az ismeretlen lények nem mozdulnak, nem bántanak senkit, csak vannak. Ezért az emberek próbálnak kapcsolatba lépni velük. Az amerikai katonaság vezetői egy nyelvészhez fordulnak segítségért, hogy lépjen kapcsolatba az idegenekkel és derítse ki, hogy mit akarnak. Természetesen nem lesz egyszerű a kommunikáció, de a film végére mindenre fény derül. Tehát, műfaját tekintve ez egy sci-fi, fantasztikus film. Egy kicsit lassú film, sok benne az olyan jelenet, amikor nem történik semmi, majd egy idő után felgyorsul. Sok kép van benne, mégse a látványosság a fő cél. Látszik rajta, hogy sok mindent akar 116 percbe begyömöszölni, megmutatni. Szóval, ha kedvet kapnál megnézni, bátorítalak, mert tényleg jó, nem ijesztő, nem kell attól félni, hogy rosszat álmodsz utána. Mondom, nekem az egyedüli problémám, hogy sok kérdést nyitva hagyott, úgyhogy még egyszer biztos meg kell néznem. Bár lehet, hogy akkor se kapnék választ, de ki tudja, meg kell próbálni.

Már írtam arról, hogy mennyire furcsák itt az emberek, pl. mindenkinek ki van a bokája, nem húznak zoknit. A gyerekeknek 4 évesen már iskolába kell járniuk, és írni, olvasni tanítják őket, mert nem jelek vannak a szekrényeken (pl. alma, autó) hanem a nevük és azt fel kell tudniuk ismerni.

Bocsi, elmaradt néhány kép a költözés bejegyzésemből:

Mint már említettem étteremben ebédeltünk aznap, és készültem képpel is, csak valamiért elfelejtettem megosztani

Szóval, én ezt ettem:

 Ezt Gábor: 

200 g borsó

2 répa

500 g csirkemell

250 g orsó tészta / penne tészta

bazsalikom, petrezselyem, babérlevél, majoranna

1 tk pirospaprika

1 fej hagyma

Elkészítés:

Az apróra vágott hagymát megpirítom olajon. Ráteszem a zöldborsót, apróra vágott répát, csíkokra vágott csirkehúst. Fűszerezem apróra vágott petrezselyemmel, bazsalikommal, babérlevéllel, majorannával, ízlés szerint sózom, vegetázom, beleteszem a teáskanálnyi pirospaprikát. Összekeverem és hagyom párolódni, amíg puhára nem fő. Közben megfőzöm a tésztát sós vízben. Leszűröm és együtt tálalom.

Jó étvágyat hozzá!

Péntek este egy étterem, pizzériában vacsoráztunk. Olasz ételt rendeltünk és Gábor nem tudta kimondani a nevét hanem mutatta, ezért én kimondtam. A pincér megdicsérte a kiejtésemet. Azt mondta, hogy ezt eddig még senki nem tudta kiejteni, aki nem olasz. A kaja egész jó. Az olasz, hát...még mindig az a nyerő nálam. Inkább szívesen tanulnék portugálul is, mint angolul...