Vasárnap reggel egy másik templomban voltunk, a 9:30-as misén. Azért keltünk korán, mert farsangi fánkot sütöttünk, este pedig közös filmezés volt házigazdánkkal.

Lourdes-i Nagyasszonyunk temploma és most volt a búcsúja. Nem volt semmi körmenet, meg hasonlók, amiket megszoktunk, csak elmondta a prédikációban. Minden misén két szín alatti áldozás van, de még mindig nem vagyok megbarátkozva azzal, hogy a kehelyből kell inni a bort egymás után. Szerintem ez továbbra sem higiénikus. Más volt a hangulata ennek a misének. Itt nem éreztem annyira otthon magam, mint a St. Monicában. Az a mi helyünk, közösségünk.

Most hétvégén történt egy fordulópont az életemben, már nem szorongok, mint eddig. Most először végre kezdem jól érezni magam itt. Nem tudom mi történt, de asszem, hogy sikerült leküzdenem a sikertelenségemet és újult erővel vághatok bele a jövőbe.