Végre eljött ez a nap is. Méghozzá nem is akármilyen nap, hanem napsütéses, szép idő volt szept. 1-jén, szombaton.

Egész héten esett az eső és hideg volt, de aznap kimondottan meleg és szép idő volt. Előttünk az egész délelőtt, mert csak 3-ra kell menni a misére. Még készülődni és ebédelni is volt időnk bőven. Aztán odaértünk időben kivételesen, nem elég, hogy fél órával hamarabb ott voltunk, de nem is kezdődött el 3-kor. 45-50 perc késéssel kezdődött, már elültük magunkat és kezdtünk éhesek is lenni. 

Mindenre gondoltak, az elején még papírzsepit is osztottak:

Aztán nagynehezen csak elkezdtek bevonulni, szépen elhúzták, mint a rétes tésztát, egy hadsereg vonult be, ne kérdezzétek, hogy miért. Talán a rokonok, koszorúslányok, Veronica anyukája a tesójával, Augusto és a gyerekek, Augusto tesója és férje (Camila és Arthur) stb. Végül kis hatás szünet után a menyasszony is bevonult. Hát tátva maradt a szám annyira szép volt. (ez azért is különös, mert én még eddig nem találtam szépségben az enyémhez fogható ruhát.) Ez volt olyan szép, mint az enyém, kifejezetten tetszett.

  Camila és Arthur A menyasszony tesója és anyukája A vőlegény és gyerekei, Emmanuel és Pedro 

Aztán a menyasszony előtt becsukták az ajtót és jött két (egy kisfiú és egy kislány) rózsaszirmokat dobálni. A fiú útközben meggondolta magát, kiállt a sorból, de az apja négykézláb kúszva tolta maga előtt a fiút, hogy menjen. Ez elég vicces jelenet volt. :D

Ami furcsa volt nekünk az az, hogy az apuka csak félútig vitte és onnan a vőlegény kísérte az oltárhoz. 

A két gyűrűhozó unokatesó

A misén unatkoztunk, mert portugálul volt. Gábor látványosan, én jobban tűrtem. Kérdezte tőlem, hogy bírtam ki az elején a miséket, amíg nem beszéltem angolul. Erre csak annyit válaszoltam, hogy nálad jobban. ;) Végül kb. 2 óra múlva vége lett a misének és onnan Arthurékkal és a gyerekekkel egy kocsit bérelve (uber) átmentünk a hotelbe, ahol a fogadás volt. Itt végre lehetett enni egy keveset. Felvágottak és sajtok voltak felszolgálva, meg pezsgővel kínáltak minket. 

Megtaláltuk az apróságokat, hogy mi mindenre költöttek feleslegesen egy csomó plusz pénzt, hogy az álomesküvő valóban álomesküvő lehessen. Nekünk is álomesküvőnk volt, csak mi kevesebb pénzből kihoztuk. Később, 8 körül felmehettünk az étterembe, ahol keresni kellett egy helyet magunknak. Lehetőleg olyan asztalt, ahol beszélnek angolul. Szép volt a díszítés, de kék fény volt az étteremben, ahol a rózsaszín elveszett.

Soha nem voltam és azt hiszem, hogy nem is leszek egy ennyire elegáns esküvőn. Jó sok pénzt otthagytak egy színvonalas esküvőért, egy kicsit túlzásnak éreztük, de nekünk más a preferenciálunk. Vacsora után volt tánc, torta és buli hangulat. Nem éreztem hiányát semminek.

Gábor egy jóképű fiatalembert talált a tányérjában.

ez is süti volt, a virág belsejében egy bonbon van (raffaello-szerűség)   

Itt az volt a szokás, hogy nem menyasszony tánccal gyűjtenek pénzt, hanem a férfiak körbejárnak a vőlegénnyel és le kell vágni egy darabot a nyakkendőjéből és azért kell fizetni. A kb. 1x1 centis darabot el lehetett tenni emlékbe, a végén pedig inni kellett. A játékszabályt nem igazán értettük.  

Ja és volt még egy fotó sarok, ahol ilyen képeket lehetett elhozni emléknek.

A héten pedig nászúton vannak, Santorini szigetén, Görögországban. Amin nagyon meglepődtem az, hogy gyerekek nélkül mentek. Szóval most miénk az egész lakás.