Júl. 4-én, tegnap este volt a vizsgám (speaking, listening). Fél órás csúszásban voltunk, amikor megérkeztem.
Hármas csoportokra kellett rendeződni, ezt megkaptuk előzetesen, de a helyszínen ez még átrendeződött. A lány, aki velem volt (ill. egy ötvenéves nőről beszélünk) később érkezett és neki már nem jutott pár, úgyhogy az utolsó 2 csoportot 2-2 fősre bontottuk, mert nem engedték a hármas csoportokat.
A lényeg, hogy amikor sorra kerültem bementem, leültem a kikészített székre és elkezdtünk beszélgetni a vizsgabiztossal. Megkérdezte hogy vagyok, mondtam, hogy nem túl jól, mert nagyon meleg van már rég óta. Az első feladat az volt, hogy vinni kellett egy képet vagy egy tárgyat, amiről beszélni kellett kb. 3 percben, múlt időben. Én a Párizsban vásárolt Eiffel tornyunkat vittem. Szépen begyakoroltam a szöveget, tegnap még kiegészítettem itthon pár mondattal. Elkezdtem mondani a monológomat, az első két mondatig eljutottam, de nem hagyta tovább mondani, mert kérdezett. Csak a toronyról és semmit a nyaralásról.
A második feladat: a vizsgabiztosnak volt egy dilemmája, két dolog közül nem tudta eldönteni, hogy melyiket válassza. Ez már nehezebb volt. A gond az volt, hogy néger volt a vizsgabiztos, és alig értettem, amit mondott. Alapvetően nem lenne gond vele, de én általában nem szoktam érteni a négereket, mert erős az akcentusuk. Próbáltam a gyakoroltak szerint válaszolni és dönteni. A feladat az volt, hogy a tanároknak 2 hónap szabadság van nyáron, és 2 két hónapos kurzus között gondolkodik, egy francia nyelvtanfolyamon, vagy egy francia főző tanfolyamon. Melyikre menjen?
Harmadik feladat: jelenet. A múlthéten vásároltam egy ruhát egy ruhaboltban és valami panaszom van vele, ezért visszahoztam. Hirtelen nem tudtam mit kitalálni, ezért azt mondtam, hogy kicsi. Persze ő megkérdezte, hogy felpróbáltam-e. Mondtam, hogy igen, a boltban még jó volt. A saját csapdámba estem. Ő megkérdezte, hogy a boltban még jó volt, otthon meg már nem, ez hogy lehetséges? Erre mondtam, hogy kimostam. Akkor végül abban maradtunk, hogy nem kaphatom vissza a pénzem, mert ő ezt már nem tudja eladni, de választhatok másikat. Itt csak szinte Yes, no, Thank you!-t válaszoltam. A végén megkérdezte, hogy van-e még kérdés, gondolkodtam, tudtam, hogy kell még mondanom valamit, mert olyankor szokták ezt kérdezni a vizsgán, hogyha hallani akarnak még valamit, mert nem elég. Amikor kimondtam hogy nem, akkor jutott eszembe egy kérdés, hogy ezt kimoshatom-e?
Igazából ez az a feladat volt, aminek örülnöm kellett volna, mert tavaly decemberben ezt gyakoroltuk agyba-főbe a másik tanárral a másik suliban. Bolti jelenet, reklamáció. Ha nem lettem volna lusta és odafigyelek jobban, vagy több energiát ölök bele akkor, akkor most nem lett volna gondom vele. Vagy ha csak eszembe jut, hogy én tavaly szintén az entry 3-as csoportot csináltam és előveszem az anyagomat, akkor jobb lett volna. Csak tavaly nem csináltam szóbeli vizsgát, úgyhogy nem fektettem bele túl sok energiát.
Az is rossz volt, hogy nem hagyott időt gondolkodni az elején, úgyhogy akkor kellett rögtönöznöm valami frappáns választ. A végén már kevertem a múlt időt a jelennel. Persze, amikor rájöttem, kijavítottam.
Negyedik feladat, csoportos szervezés. A feladat szerint a tanárunknak babája születik és ajándékot kell neki venni és meglátogatni. 8 perc állt rendelkezésre és az osztálytárs párommal készítettük, szerencsére velem voltam párban már órákon is. Megterveztünk mindent. Mit vegyünk, mikor vegyük, hol találkozunk, mikor születik a baba, mikor látogassuk meg. Szerintünk ez jól ment.
A végén a tanárunkkal megbeszéltük, hogy mik voltak és azt mondta, hogy az elsőt elrontotta, mert entry 2-n van kérdezés a monológ helyett. Nehogy az legyen a vége, hogy a reklamáció miatt érvénytelenítik a vizsgámat és megbukok miatta.
Nem tudom hogy sikerült, nem volt könnyű, de nehéz sem. Nem igazán lehetett készülni rá, amit lehetett, azt már begyakoroltuk órán, többet úgysem lehet tenni érte. Fele-fele arányban mondanám a sikerességet. Eredmény kb. 2 hónap múlva lesz, mert most elmennek nyári szünetre.
