A héten kicsit gyengélkedtem és nem tudtam haladni semmilyen munkával, amit elterveztem, hétvégére pedig Gábor érezte magát betegnek, úgyhogy váltottuk egymást. Így jól jött ki, mert legalább váltottuk egymást az ápolásban is.

Tehát a húsvéti készület nem is igazán szerepelt a gondolataim között, mivel épp a túlélésért küzdöttem napokig. Álláskeresés se jöhetett szóba, pedig erre a hétre terveztem és a nagymosás is váratott magára. Ágyat nyomva, aludva nagyon nem is akartam mást, mint megerősödni és felkelni. Aztán sikerült annyira megerősödnöm, hogy a Nagypénteki szertartásra el tudjak menni. Előtte volt még egy időpontunk lakást nézni, mivel megint elkezdtünk lakásokat, szobákat nézni.

Augusto és a gyerekek most Brazíliában töltik az ünnepet és egészen csak április 18-án jönnek vissza. Addig üres a lakás. Kiderült, hogy a testvére és a férje jönnek ide lakni és segíteni az előkészületekben és az esküvőig itt maradnak (ami most minden jel szerint szeptember lesz). Nekünk csökkenteni fog a lakbérből, ami jó hír, a rossz hír az, hogy kicsit zsúfoltan leszünk és még két nagyhangú brazil fog csatlakozni hozzánk.

Szóval összeszedtem magam, elmentünk megnéztük a lakást, ami kár volt és megegyeztünk abban, hogy nem is beszélünk róla többet. Én olyan pici egérlyukat még nem láttam. Nem is értem, hogy gondolják ezt az angolok!

Elmentünk háromra a szertartásra, ahol már akkor tele volt a templom, pedig csak pár percet késtünk. Én mondtam, hogy nem fogom bírni végigállni, keressünk helyet. Úgyhogy felmentünk a kórusra, ahol volt még sok hely. Úgy látszik itt nem szokás felmenni a kórusra, csak a kórustagoknak. Vagy nem tudom, de én nem zavartattam magam, végül is senki nem szólt, hogy mit keresünk itt. Sőt, szívélyesen fogadtak minket, még mondta is a kántor, hogy az első helyekre is leülhetünk.

Aztán a kereszt hódolatánál lementünk és megálltunk hátul, mert sokan voltak, hátha majd lesz egy kis hely beállni a sorba. Volt egy kis hely a sorban, úgyhogy magyar szokás szerint szépen beálltam. Csakhogy az egyik bácsi, aki a rendért felelős a templomban rámszólt, hogy várjak a soromra. Úgyhogy visszaléptem, amikor odajött és elkezdte magyarázni, hogy előbb meg kell várni, míg lemegy az első sor és utána állhatok be, amikor ő mondja. Elég érdektelenül néztem, mivel egy szót sem értettem abból, amit mondott, Gábor mondta, hogy legalább bólogassak. Aztán egy okét sikerült kinyögnöm és füstölve ott álltam Gáborral és vártuk a sorunkat. Alig álltam a lábamon, nem zavarja, hogy beteg vagyok? Később is ott puffogtam, hogy nem igaz, hogy lehetnek annyira rendkövetők ezek az angolok, annyira szigorúan tartják magukat a szabályaikhoz, hogy ez már több a soknál és ezzel nem lehet együtt élni.

Amikor visszaértünk, mondtam Gábornak, hogy áldozásnál majd a végén menjünk le, nincs kedvem még egyszer összetűzésbe kerülni a bácsival. Később odajött a kántor hozzánk, hogy áldozásnál majd nem kell lemenni, mert szoktak áldoztatást kapni fent. Köszönöm, Uram! :)

Szombaton már teljesen jól ébredtem, elmúltak a fájdalmaim is. Akkor álltunk neki a húsvétra készülni, szóval csak egy délelőtt alatt tettük ünnepivé az asztalt és a tojásokat. Mivel tojásfestéket már nem kaptam, mert az utolsó pillanatban kezdtem felkutatni, ezért a csupasz natúr tojásokat díszítettem fel. Interneten láttam hasonlót, onnan az ötlet maga, a megvalósítás egyedi, mert ilyen alapanyagok voltak itthon.

Délután elmentünk megnézni egy másik lakást, új rekordot állítottunk fel, másfél órát késtünk! :D De nem a mi hibánk volt, mert nagy volt a forgalom, és egy óráig tartott az általában 10 perces út. A szoba maga pocsék volt, de felújítva kaptuk volna. Amúgy a kialakítás tetszett, a méret is nagyon jó volt már. Szép tágas ablakkal, szépen be lehetett volna rendezni is, volt benne kanapé és nem kellett volna az ágyra ülni, ha valamit csinálni akarunk. A gond csak az volt, hogy 5 hálószoba volt a lakásban, és 5 különféle "idegennel" kellett volna osztozni. 1 hűtő, 1 fürdőszoba. 5 szobára.... Mentségükre szóljon, hogy legalább volt két WC, ami azért több a semminél legalább. Eszteréknél is így van, csak ott azt hiszem több szoba van egy fürdőszobára és egy WC-re. Nekem nem tetszik ez a rendszer. Miért nem lehet akkor már két fürdőszoba, ha ilyet csinálnak? Vagy két WC?

Este nyolcra mentünk csak misére, úgyhogy volt egy kis időnk szusszanni addig. A templom előtt már égett a tűz, amikor odaértünk. Bent a templomban még sok hely volt, mert korábban érkeztünk. Kiderült, hogy később se lett tele a templom, az csak tegnap volt. Visszamentünk a templomba az égő gyertyákkal és megvárták, amíg mindenki megtalálja a helyét és csak utána jöttek be a húsvéti gyertyával, gondolom nem a akarták az üres templomnak csinálni. 

Gábor meggyújtotta a kabátom. :D :D Állunk, és várjuk, ahogy bejönnek a húsvéti gyertyával, Krisztus világosságával, és egyszer csak elkezdi püfölni a kapucnimat. Azt hittem, hogy koszos lett, biztos nekidőltem valaminek, erre gondoltam. Ekkor mondja, hogy meggyújtotta a kabátomat. Semmit nem éreztem, nem éreztem felháborodást, nem éreztem, hogy "miért vagy ilyen béna?", semmit. Még egyszer elmondta, hogy meggyújtotta a kabátom, nem volt biztos benne, hogy hallottam, mert nem kezdtem műsort csinálni. Mondtam, hogy hallottam, ez van. Fura, mert azelőtt biztos, hogy lekaptam volna a fejét a helyéről. De most nyugodtan tudomásul vettem, még röhögtem is rajta. Ez csak egy kabát. Ha tönkretette majd úgyis vesz egy másikat. Inkább arra gondoltam, hogy szerencse, hogy nem egy idegennel csinálta. Az nagyobb gáz lett volna. Nem lett nagy baj szerencsére, nem is észrevehető.

5 keresztelés volt és néhány (nem tudom mennyi) bérmálás. A megkereszteltek beálltak a sorba áldozásnál, én odasúgtam Gábornak, hogy nézd már rendbontók. Azt mondja: hol van a bácsi ilyenkor? Mondom hátul...(tegnap is ott volt). Azt mondja erre: remélem, hogy nem látja, mert akkor agyvérzést kap! :D Nem lett a szívem csücske ez a bácsi. :D

Ebben a templomban - mint gondolom feltűnt - szigorú rend van - és tegnap kiderült, tényleg szigorú és nem lehet csak úgy megbontani ezt a rendet - áldozásnál. Nem lehet csak úgy akkor kimenni, amikor éppen kedved tartja, hanem sorban, sorok szerint kell kimenni. Tegnap az frissen kereszteltek, valószínűleg nem idejárnak, nem ismerik a rendet, úgyhogy kimentek az elején áldozni, pedig nem akkor volt rajtuk a sor. (vagy az is lehet, hogy szóltak nekik, hogy ők menjenek előre) A lényeg, hogy ezért volt a fenti párbeszéd.

Ami érdekes volt, hogy visszahoztuk a harangokat a dicsőséggel, viszont nem kísértük el őket Rómába. Az orgona például végig megmaradt. Itt más a szokás úgy látszik.

Nagyon hosszú mise volt, 11 körül volt, mire hazaértünk. Akkor hoztuk be a sonkatekercset, kaszinótojást és francia salátát vacsorára. Nagyon finom és mutatós hidegtálat készített Gábor.

Áldott, boldog húsvétot kívánok! :)