Hétfő reggel hószállingózásra ébredtünk és rekord hideg van a héten, -3 fok (jó tudom, hogy szívesen jönnétek ide felmelegedni).

A munkában reggel a menedzser nyitott, meg is lepődtem, viszont sokat beszélgettem vele, mondtam, hogy mennyire hideg van kint és esik a hó.

Alig volt forgalom, délben bejött segíteni az anyukája, majd amikor végeztem a mosogatással hamarabb hazamehettem, mert tényleg alig volt ember.

Ezen a héten már máshogy állok a munkához és a dolgokhoz, tudván, hogy szerdán felmondok. Vidámabb vagyok, nyugodtabb és kedvesebb. Örömmel szolgálom ki a vevőket és nem akarnak az agyamra se menni. (mondjuk ennek kéne természetesen lenni, de nem véletlenül nem ezt választottam szakmámnak, nekem nem megy az egész napos jópofizás).

Kedden is alig voltak bent, még a menedzser is hamarabb hazament. Reggel már izgultam a holnapi felmondás miatt. Kicsit sajnálom, de nem annyira, hogy megakadályozzon benne. Tudom, hogy ez lesz az utolsó hónapom itt és ezért már előre örülök neki és tervezgetem a tovább lépést.

Hazaérve ez a látvány fogadott, végre felállványozták a mi lakásunkat is. Most így néz ki a két ház: