Február 14. Valentin nap és hamvazószerda, a nagyböjt kezdete. Készültem, hogy nehéz nap lesz, mert egy 6 inches szendvics mellé és másik 6 incheset ingyen adtunk.
Tehát nagy tömegre számítottunk. Én felajánlottam, hogy bent tudok maradni tovább, ha kell legkésőbb hatig. Sok kaját meg szószt is előre el kellett készíteni és kellett több alkalmazott is, aki kiszolgálja a sok vevőt. Az egyikünk csak feltöltötte mindig, ami üres volt és sütötte a kenyeret.
Reggel szépen megettem két szelet pirítóst nap indításnak és elvittem az ebédet, halat készítettünk rizi-bizivel, hogy az talán valamennyire tápláló. Kicsit később kezdhettem, mert úgy volt, hogy tovább maradok, forgalomfüggő, majd látjuk.
Reggel a sofőr bemondta a vonaton, hogy „köszönjük, hogy a TFL speciális Valentin-napi járatát választották!”
Beértem és elkezdtem összekészíteni a dolgokat az ebédre. Sok mindenre szükségünk lesz. Tegnap meg lett mondva nekünk, hogy nem kell idegeskedni, nem kell kapkodni, nem kell stresszelni, hanem nyugodtan csináld, legyél boldog, legyél vidám, mindenki úgyis szerelmes lesz meg happy. Tam stílusa ahogy előadta, hogy lebeg a föld felett. Azt mondta repkedsz a levegőben, közben vidám vagy, kérsz-e extra sajtot, meg akarod-e sütni stb. Most kivételesen élveztem a munkát. A sor vége az ajtón kívül állt és senki nem volt ideges. Se az alkalmazottak, se a vevők. Mindenki jött, beállt a sorba és tudta, hogy várnia kell, ha olcsón akar enni. Az angolok egyébként nagyon türelmesen tudnak sorban állni. Tudják, hogy egyszer úgyis sorra kerülnek és ha rászánták az idejüket, akkor azt kivárják türelmesen. Vagy zenét hallgatnak, vagy a telefonjukat nyomkodják. Reggel meg lett mondva nekünk, hogy mindenből kevesebbet adjunk, mint szoktunk, mert nem lesz elég alapanyagunk hozzá és nyilván, ha már ingyen adjuk, akkor ne adjunk olyan sokat ingyen - gondolom. És ha azt mondják, hogy még kérnek, akkor 30 penny extráért tudunk adni még több zöldséget. Azt mondta, ha valaki továbbra is akadékoskodna, akkor szóljunk neki és ő beszél majd vele.
Azért találtam ki a túlórát, mert este 7-kor volt a mise és akkor benn maradok 6-ig. Mondtam is a menedzsernek, hogy legkésőbb 6-ig tudok maradni. Mondta, hogy ó igen, kell a segítség és akkor kezdhetek kicsit később, jöjjek kilencre. Aztán lealkudta fél kilencre, mert hogy jön még a delivery is.
Azért is akartam ezt vállalni, mert a munka talán segít a böjtölésben. Talán, ha lekötöm a figyelmem, akkor nem fogok éhen halni. Volt egy kicsi kétely bennem, hogy nagy lesz a kísértés, hogy kajával foglalkozok és nem haraphatok bele egyik szendvicsbe se. :) Az emberek jöttek, mindenki kérte a két kis szendvicsét, mindenki kért extra sajtot, azt hitték, hogy akkor az is ingyen van. Néhányan persze nem kértek. Jól bírtam egészen kettőig, mert akkor elkezdtem stresszelni. Átküldött a pénztárba, ott meg nem tudtam, hogy hogy kell beütni és akkor pánikoltam és nem voltam se happy, se szerelmes. :) Délután mondta, hogy meglátja mennyire lesz forgalmas aszerint hazaküld. Háromnegyed négykor haza küldött, mert éppen lappangás volt és az eső is esett.
Volt egy ember, aki hirtelen gondolattól vezérelve például azt monda az utána jövőnek, hogy fogjanak össze és az ő szendvicse ingyen lesz.
Én pedig nem hazamentem, hanem megbeszéltem Gáborral, hogy én addig beülök hozzájuk a UBS várakozóba, amíg ő végez a munkával és mehetünk a misére. Az nem jó ötlet, hogy hazamegyek és indulhatok is vissza, nem éri meg ráadásul fizetek is az útért. Igényeltünk nekem vendégkártyát és azzal elüldögéltem ott az egyik fotelben. Varrogattam szépen, ügyesen eltereltem a gondoltaimat a éhségről, aztán jött Gábor és együtt mentünk a misére. A kaját jól bírtam, igazából elég akaraterőm volt, hogy megcsináljam. Kicsit persze ingerelt, hogy „hú süti illat”, „hú hús illat”, „ja de jól néz ki”, „jajj de finom”. Elhessegettem, ne gondolj a kajára, ne gondolj a kajára! De hogy ne gondoljak rá, amikor itt van a kezemben!? :D
Másnap nagyon melegem volt és elfáradtam, emiatt sokat hibáztam. Úgy döntöttem, hogy kiveszek egy szabadnapot a jövőhéten. A keddet meg is kaptam, akkor van elég ember, elmehetek. Este becsöngetett a szomszéd, hogy a jövőhéten felállványozzák a házát és szigetelik. Remek, jó az időzítés, ennyit a pihenésemről.
Nagyböjtben azt fogadtam meg, hogy napi 5 percet Facebookozok. Így is elég nehéz kihívás, először csak hétvégente akartam, aztán rájöttem, hogy naponta kell képeket feltöltenem a csoportba, úgyhogy muszáj mindennap felmennem rá. Akkor viszont leszűkítettem egy minimális időre, amit nagyon nehéz megtartani, mert nagyon kevés idő.
Az egyik barátunk itt dolgozik Angliában Birmingham mellett kiküldetésben és hétvégén Londonba látogatott és mi is találkoztunk vele. Sétáltunk a Temze parton, láttunk egy showmant is egyensúlyozni, voltunk a Tate Modern múzeumnak csak a kilátójában és szép látvány volt. Utána pedig elmentünk Lukiékhoz,ahol találkoztunk a hugával és a férjével és ajánlottak nekem ötletet álláskeresésre . Ők a Pret a manger nevű étterem, kávézóban dolgoznak és mondták, hogy Strafordban az egyik menedzser keres alkalmazottakat, mert új helyet nyitnak. Magyarok előnyben vannak, mivel ő is magyar, Attilának hívják. Majd elmegyek hozzá és megkeresem.
