Lakáskeresésbe fogtunk négyen. Mindenki megosztotta, amit talált és a fiúk fel is hívták őket időpontot egyeztetni.

Az első lakás, amit megnéztünk: két hálószoba az emeleten, nappali és konyha lent, egy fürdő fent és egy WC helyiség lent. Itt az elsődleges kizáró ok a két macska volt, amit láttunk, mert mindkét fiú allergiás a macskára. Hiába a profi takarítás az új lakók előtt, nem hiszem hogy teljes mértékben ki lehet takarítani. Már az ott tartózkodásunk alatt is viszketni kezdett az orruk.

A második lakás az egy luxus lakás volt. Új építésű toronyház, kb. két hónapja fejezték be, lakókat keresnek bele, mi lennék az első lakók. Szuper kilátás a felhőkarcolókra és a városra, tetőterasszal (napozóágyakkal, amennyiben 20 fok fölé menne a hőmérséklet). Ízlésesen berendezett lakás, kb. két lakosztály volt benne. Az egyik szoba egy teljesen elzárt részen van, külön ajtóval el lehet választani, picit nagyobb, mint a másik. A másikhoz pedig tatozik egy egérlyuknyi dolgozószoba. Két külön fürdőszoba. Kétszintes lakás, külön szinten van a konyha, nappali és ebédlőre nyíló erkély. Ez az első londoni lakásunkra hasonlított, amit a cég fizetett egy hónapig, amikor kiköltöztünk. Árban jóval fölötte volt az elképzelésünknek, ugyanis kiderült, hogy a szobánkénti ár volt feltüntetve a honlapon. Kutya kérdéses. Az épületben külön edzőterem volt a ház lakóinak ingyenes. Azonnal beleszerettünk. A környéken sok bolt, minden elérhető, jó tömegközlekedés, boltok a közelben, pár méternyire volt pl. egy kisállatbolt. Szóval minden szempontból megfelelt, csak az ára volt túl magas, végül lebeszéltük magunkat róla. A többi lakást is befolyásolta, mert túl magasra tette a mércét. Mindig ide tekintettünk vissza és próbáltuk magunkat meggyőzni, hogy ki tudjuk fizetni ezt a luxust. Majd mindenki eljár edzőterembe, nekem úgyis muszáj lenne, mert a munkám megköveteli, a bérlet pedig nagyon drága, úgyhogy tiszta haszon lenne.

A harmadik lakás egy repülőtéren volt. Hehe, pontosabban mellette, de az volt az érzésünk, mintha a reptéren lenne a lakás.  A gépek szinte a háztetőt súrolták leszálláskor. Mindemellet vízparton volt, ami nálam eléggé kizáró ok a vízfóbiám miatt. Nagyon erős szél fújt és attól tartottam, hogy belefúj a szél a vízbe. A gépek a lakásban nem voltak hallhatóak (zárt ablak és beszélgetés közben). Nyáron nem lehetne ablakot nyitni az biztos. Ráadásul büdös kerozin szag volt. A lakás alapvetően kifogástalan volt. Ha valahol máshol lett volna ilyen lakás és ezen az áron, azonnal igent mondtam volna. Most fele-fele arányban leszavaztuk. :) Gábor és Eszter hajlottak volna rá (üllőiek). :) Én a férjemmel ellentétben nem akartam odaköltözni, kb. 5 kifogásom volt ellene. És nem lehet onnan hazautazni sem. Úgy döntöttünk, hogy keresünk tovább.

Egyebek mellett tartozott hozzá egy zárt erkély és egy saját használatos tetőterasz.

Az a nagy fényforrás a ház fölött egy leszálló repülő

És volt egy fincsi étterem is a közelben 

A következő, amit megnéztünk az jó is lehetett volna, de ekkor derült ki, hogy Gábornak munkát ajánlottak Budapesten. (nem az én Gáboromnak (sajnos)) :) Tehát, lehet, hogy visszaköltöznek Pestre és akkor nem kell tovább keresgélnünk, mert nem lesz kivel összeköltözni. Még szerencse, hogy időben kiderült, mielőtt egy idegennel kellett volna összeköltözni. Még nem tudjuk, hogy mi lesz az eredmény, a lényeg, hogy most kicsit félretettük a témát. Majd elővesszük újra, ha aktuális lesz. Másnem egyhálószobás lakást keresünk kettőnknek, csak az többe fog kerülni.

Londonban nagyon nehéz a lakhatás kérdése. A fizetés legnagyobb hányadát a lakbér teszi ki, utána az utazás következik és mindemelett elhalványul az étkezés és a ruházat. Szóval ezért érdemes többen egy lakásba költözni, hogy csökkenjenek a költségek.