12.13.

Gábornak este EPAM-os céges karácsonyi bulija volt házon kívül, úgyhogy öltönyt kellett húznia.

Ő azok az emberek közé tartozik cégnél, akinek nem előírás az öltöny, mert informatikusként dolgozik és nem a banki szektorban. A Shard mellé mentek, valami előkelő étterembe és nem lehetett külsőst vinni, vagyis én nem kísérhettem el. (amúgy is kellett volna vennem magamnak valami ruhát, mert erre az alkalomra egyik sem felelt volna meg) Szóval a vacsora az a fajta volt, ami nagyon jól néz ki, ízlésesen van feltálalva, de nem laksz vele jól és kb. egy háztartás havi kajaadagját fedezi az ára. Ami azt jelenti, hogy nagy tányérban pici ennivaló van középen. És tényleg, Gábor megéhezett útközben ezért hazafelé megállt egy hamburgert enni. Szóval nem érte meg azt a pénzt, amit kifizetett a cég fejenként a terembérletért és a vacsora áráért, de azért állítólag nagyon finom volt.       

Pénteken pedig karácsonyi pulcsis nap volt a munkahelyeken:

Hazaértem pénteken 4 körül és 17 fok volt a lakásban. Hoppá, az nagyon hideg! Gyorsan lefényképeztem a termosztát távirányítóját és írtam Augustonak, hogy 17 fok van, hogy tudom bekapcsolni a fűtést. Azt mondta, hogy fél 4-kor kellene bekapcsolnia. Mondom neki, hogy azt benézte, mert 16:10 van. Azt mondja, ó, hát akkor nem tudja, lehet, hogy elromlott. Menjek be a szobájába, ott van az egyik szekrényben a termosztát és nyomjam meg a bekapcsolás gombot. De ott világított a LED vagyis működnie kéne. Mit tudok mit tenni, gyorsan megebédeltem és felmentem a szobámba, ahol felöltöztem (még 2 réteg extra pulcsi, vastag zokni és bebújtam a takaró alá, ami jéghideg volt persze, úgyhogy sokat kellett várnom mire felmelegítettem). Amit lehetett kézzel varrni, azt odavittem és ki se bújtam a takaró alól, amíg haza nem ért valaki, aki ért ahhoz, hogy hogy lehetne meleget csinálni. 7 körül jöttek haza Augustoék, addig fagyoskodtam, a végén már Gábor takaróját is magamra dobtam. Augusto addig piszkálta a gombot, amíg az be nem kapcsolt. Még aznap szólt az ingatlanirodának, hogy küldjenek valakit, akit megnézi.

Amíg én otthon túléltem, addig Gábornak most UBS-es karácsonyi partija volt. Ez nem volt akkora durranás, mert csak csapat jellegű volt és csak kocsmába mentek pizzázni meg sörözni. Unatkozott, úgyhogy hamar hazajött.

 Advent harmadik hétvégéjén nekiálltunk becsomagolni az ajándékokat, amelyiket lehetett, hogy ne legyen nagyon sok egyszerre. Már szinte mindenkié megérkezett addigra.

12.16.

Szombaton adventi partija volt a Shalom-nak, a St. Patick templomban a Soho square-en. Kivételesen tudtam, hogy hova kell menni, még térkép se kellett, mert ott jártam tavasszal mindennap suliba 4 hónapig. Ott mentem el mellette, csak nem tudtam, hogy milyen templom ez. A héten tudtuk meg,hogy ajándékot is kell vinni, úgyhogy kétségbeesve kértünk némi információt a dologról, mert ez az első karácsonyunk itt kint. A lényeg, hogy 5 font értékben kell vinni egy ajándékot valakinek, akiről nem tudod, hogy ki az. Készülj úgy, hogy fiúnak és lánynak is jó legyen. Na bumm! Ennyi, ekkor mondtam, hogy inkább kihagyom. 5 perc múlva eszembe jutott, hogy van készen néhány fülhallgatótartó vagy kulcstartó/ vagy rózsafüzértartó (mindenki azt rak bele, amit akar) (egyébként 5 fontért árulom) és karácsonyfadíszt is választok mellé a készekből. Milyen jól jött most egy évnyi kreatívkodás. :) Választok egy semleges színt, ami jó fiúnak is lánynak és és kész vagyok. Gábor pedig elment az egyfontos boltba bevásárolni 5 db 1 fontos dolgot. 

Megérkeztünk a helyszínre, én vittem a fényképezőgépet és készítettem fotókat.Vacsora után mindenki húzott egy nevet, aztán bemutatkoztunk, hogy megtudjuk kinek adjuk az ajándékot. Egy játék keretében adtuk át, el kellett mondani, hogy a secret santa, a titkos húzottunk mit visel, mi jellemzi stb., pár mondatból ki kellett találni ki az. Nem mindenki volt teljesen felkészülve, úgyhogy szerencse is kellett, hogy kit húzott, mert volt aki pl. egy portugál nyelvű könyvet adott (szerencsére pont egy brazilt húzott), de én mondjuk nem tudtam volna mit kezdeni vele, legfeljebb odaadom Augustonak. Volt aki lányos ajándékot adott, tusfürdőt, vagy pl. nekem egy piros (kis) méretű zoknit. Szóval érdekes volt így. A gyerekek előadtak valami előadást, Betlehem-szerűt.  

Én ezt kaptam, egy zokni és kézmelegítő

 Vasárnap mise után vettünk tombolát és este visszamentünk karácsonyi koncertre és a tombola húzásra. Sok értékes nyeremény volt, jóval magasabb értékben voltak az ajándékok, mint amennyiért venni lehetett jegyet. Több katolikus iskola énekkara fellépett, ügyesek voltak, szépek voltak.    A tombolán viszont semmit nem nyertünk, hiába vettük azt a sok szelvényt. A legtöbbjük pedig meg se jelent a húzáson.

Az utolsó héten már alig volt ember a belvárosban, teljesen kiürült, alig jött ember hozzánk enni. Unatkoztunk napközben emiatt, még ebédszünetben is. Hamarabb hazamehettem, ha akartam, én pedig akartam, mert sok varrnivalóm volt még. Nem igazán akart haladni a dolog, nem is biztos, hogy elkészülök mindenkiével.

A héten először sikerült végre normális (elfogadható) kontyot csinálnom. Csak a fotózás kb. 10 percet vett igénybe, nagyon nehéz hátulról lefényképezni magam. Büszke voltam rá! (Előírás nálunk ugyanis a feltűzött haj, nem elég csak megkötni.)

Nagyon szép napfelkelténk volt valamelyik reggel.

Még december elején kivettem pár szabadnapot karácsonyra biztos, ami biztos, nehogy be kelljen mennem. Dolgozzanak a muszlimok, nekik úgy sincs karácsony! 23-26-ig terveztünk Walsall-ba menni karácsonyozni, úgyhogy 23-27-ig kivettem. Azt mondta a manager, Tam, hogy nagyon csendes lesz az a hét meg tudják oldani. Majd ír SMS-t, ha szüksége lesz rám. A bolt zárva lesz 25-26-án. A végén abban maradtunk, hogy csak akkor ír, ha mennem kell, egyébként jan.2-án találkozunk. 

Említettem, hogy kézzel készítettem az ajándékokat a családnak, de majdnem kifutottam az időből, csütörtök este 11-kor készültem el az utolsó darabbal. Tavaly is túlvállaltam magam, megígértem, hogy a közösség gyerekeinek én készítek ajándékot. Akkor indulás előtt 10 perccel fejeztem be, úgyhogy most kicsit jobb időt sikerült futnom. Pénteken még a csomagolás várt rám. Megígértem, hogy jövőre nem csinálok ilyet, már szeptemberben nekiállok. Időnként a véremet is adtam egy-egy darabért, össze-vissza szurkáltam az ujjaimat közben, azért igyekeztem nem összekenni az anyagokat.

Pénteken megyek dolgozni, ez a látvány fogadott 8 után:

Sötétség és zárt ajtó. Gondolkodtam, hogy milyen nap van, péntek volt, december 22. Lehet, hogy már ma is zárva vagyunk, csak elfelejtettek szólni? Vagy csak rosszul értettem valamit? Próbáltam elérni az embereket, írtam a közös csoportba, hogy a bolt előtt vagyok és zárva van. Csak a manager telefonszámát tudom, úgyhogy próbáltam hívni, de nem vette fel, mert ő ráadásul szabadnapos volt aznap. Tehát vártam és azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy bent van, csak rosszul lett? Vagy baleset érte, ráesett egy polc és nem tudott segítséget kérni és kizárni? A rendőrséget kéne hívnom vagy mit csináljak? Fél órát álltam a bolt előtt, amikor megérkezett a kolléganőm kb. fél 9 körül a 7 órás nyitás helyett és bementünk. Írtam a managernek, hogy fizesse ki az egész műszakomat, mert én itt voltam. Visszaírt, hogy persze, hogy ki lesz fizetve.

Délelőtt végeztem a szokásos feladataim, amikor leesett egy hot chilli szósz a földre és kiborult (nem kevés). Sikerült pont úgy esnie az ajtóban, hogy ráláthattak a vevők, de nem a vevőrészen volt. Rámnéz az egyik aranyos állandó vendégünk, akivel már jól ismerjük egymást, persze csak annyiból, hogy mindennap nálunk vásárol többször is, mert mellettünk dolgozik egy építkezésen. Látom rajta, hogy nézi mi történt. Hirtelen mondtam, hogy not blood, just hot chilli sauce! (Nem vér, csak hot chilli szósz!) Erre hangos és jóízű nevetésbe kezdett. Muszáj volt oldanom a feszültséget egy poénnal, hogy ne szánakozva nézzenek rám, hogy szegény szerencsétlen milyen ügyetlen. Aztán már nem volt olyan vicces a takarítás rész.

Utolsó nap volt, nem volt bent a manager, nem voltak vevők sem, úgyhogy cincogtak az egerek. Reggel, amíg várakoztam, láttam, hogy néhányan hozták a gyereküket dolgozni, mert már nem volt iskola, úgyhogy nem tudták kire hagyni valószínűleg. Hozzánk is betértek sokan gyerekkel és van nálunk ugyan gyerekmenü, de senki nem mutatta meg, hogy néz az ki. A kolléganőmnek fogalma sem volt a dologról és ilyenkor ő mindig szól nekem, hogy segítsek. Csöngetett, hogy menjek, mert segítségre van szüksége, nem tudja, hogy kell a gyerek menüt adni. (hát én sem) Senki nem mutatta meg nekem, hogy hogy is működik, mi is az, úgyhogy muszáj volt improvizálnom. Később Gábor mondta, hogy "Hozd be a gyereked a munkahelyedre" nap volt.

Délben alig volt ember, úgyhogy írtam Gábornak, ha van kedve (aki közben írta nekem, hogy kár volt bemennie) jöjjön át hozzánk és beszélgetünk (mert úgyis cincognak az egerek). Átjött, erre megindult a forgalom, nagy lett a tömeg. Úgyhogy nagyon sajnáltam, de nem tudtunk beszélgetni végül. Kapott egy kávét, amit megivott, azt hittem lemegy a tömeg, utána tudunk beszélni, de nem ment le. Ráadásul Umair is lelépett imádkozni a nap kellős közepén. Alig győztük ketten csinálni, aztán végül hazament, mert rosszul érezte magát és nekem is lejárt a munkaidőm háromkor. Úgy látszik Gábor volt most a mi szerencsehozó malackánk. :)

Este elkészültem a sütivel is, amit vinni akartam a karácsonyozásra. Először próbáltam ki ezt a receptet, de nem lett olyan jó, mint ahogy reméltem, úgyhogy legközelebb nem választom ezt a receptet. Az íze nagyon finom volt, csak túl kemény lett.

Este Augusto odaadta nekünk az ajándékunkat, mert másnap, szombaton indultunk karácsonyozni, ők pedig Spanyolországba készültek vasárnap egy hétre. Szóval pont elkerültük volna egymást, úgyhogy megelőlegeztük egymásnak. Épp átjött Veronica akkor, úgyhogy neki is odaadtuk, bár az övé nem érkezett meg, de szerencsére vettem egy mikulásvirágot is neki, úgyhogy nem voltunk üreskézzel. Ezeket kaptuk: Én egy fényképezőállványt

 Ő pedig egy extrém kinézetű egeret

Természetesen másnap reggel hozta a posta Veronica ajándékát, úgyhogy pont elkéstek. Becsomagoltuk és otthagytuk az asztalon egy levél kíséretében - ami egyébként egy sál volt. Augusto pedig egy pólót kapott ezzel a felirattal: I have too many guitars (said nobody ever) - Túl sok gitárom van (ilyet még senki nem mondott)