Péntek reggel levettük a töltőről az akksit, majd beszereltük a kocsiba, most indulnia kell.

Kinyitotta a központi zárat, ez már jó jel. Ráadjuk a gyújtást, de nem történik semmi. Ez az akksi akkor kuka, felmondta a szolgálatot végleg. Vagyis akkor átsétáltunk a trolihoz és vettünk magunknak jegyet, majd tömegközlekedéssel intéztük a további teendőket.

Jó végre itthon lenni, már konkrétan szédültem a sok embertől Londonban. Jó ez a kis nyugi egy kicsit, hogy nem kell kerülgetni az embereket állandóan. Annyira jó itthon, hogy az egész országra oszlik szét az az ember mennyiség, ami ebben az egy városban benne van. 

Délben lángost ebédeltünk, ezt nem akartam kihagyni. 

Délután találkoztunk két ismerőssel és beültük egy fagyira az egyik cukrászdába. Októberben fagyiztam, pedig itt volt az egész nyár és a szülinapomon, - ami nyár közepe - mégis fáztam.

Délután elmentünk autót bérelni, mert másnap vendégségbe mentünk Újkígyósra. Felhívtunk néhány telefonszámot, a legtöbb kocsi ki volt adva, az egyik helyen egy kombit kínáltak, de nem volt szükségünk nagy autóra. Úgyhogy végül egy másik helyen, Újszegeden találtunk egy Daewoo Kalos-t, arany színben. Jó lett volna, ha nem kell pénzt kiadni érte, ha már volt még kocsink.

Este pedig borklub volt az Epam új épületében, ahol körbenézhettünk. Szép lett, modern épület, csak nincs még befejezve, de már használják. Tetszettek a színek, hogy színesek voltak a falak az irodákban és a folyosókon.

Másnap, szombat reggel indultunk Kata barátnőmhöz Újkígyósra. Nagyot beszélgettünk, már régen láttuk egymást. Sajnos egyedül volt otthon, mert a párja dolgozni ment, úgyhogy csak 10 percet láttuk kb. Ebédre átmentünk Márkó munkahelyére, Szabadkígyósra, ahol finom pizzát készített nekünk. Hazafelé én vezettem, hogy kipróbáljam az új autót.

Utána benéztünk Gellértékhez az építkezésre. Pont végeztek a pince ásással, mire odaértünk, úgyhogy csak koccintani és megnézni tudtuk az eredményt. Kíváncsian várom, hogy fog kinézni a végeredmény, amikor teljesen elkészül és házat emelnek rá.

Este pedig Gábor barátjának a szülinapi bulijára voltunk hivatalosak, ahol én már teljesen elfáradtam, úgyhogy nem voltam jó társaság. Korán keltünk és álmos voltam, úgyhogy hamarabb el is mentem haza, Gábor pedig maradt még beszélgetni a régen látott barátaival.

 Vasárnap du. ebédelni voltunk apáéknál. Finom ebéddel vártak bennünket. Azért sikerült egész héten megúsznunk a főzést, mindenki megvendégelt minket és sikerült mindennap házon kívül ennünk. Megkaptam a frissen elkészült szép, színes sálamat! :D 

Hétfőn már csak az otthoni pakolás és pihenés maradt. Kalandosan alakult a hetünk, pihenni nem sok idő jutott, mert állandóan szaladtunk és így sem jutottunk el mindenhova. Én fáradtabbnak éreztem magam, mint amikor eljöttünk, és ez nincs rendben. Nincs rendben, mert majd ott kell pihennem.

Kedden elvittük a Toyotát utolsó útjára. Az egyik barátunk, Gellért segített elvontatni a bontóba. Ő ment elöl vészvillogóval, Gábor középen, akit húzott, én pedig mögöttük mentem a bérelt autóval vészvillogózva, mert ugye annyi töltés se volt az akksiban, hogy villogni tudjon. Én voltam a konvoj harmadik része és izgultunk mindannyian, én annyira izgultam, hogy két éves, friss jogsival már ilyet kell csinálnom, hogy alapvető vezetési dolgok nem mentek. Pl. mikor melyik tükörbe kell nézni, most kettesből egyesbe váltok vagy hogy váltsak, akkor amikor jelezni akartam a vészvillogót ki, index be, index ki vészvillogó vissza. Annyira lekötötte a figyelmemet, hogy oda kellett figyelni, koncentrálni kellett, ugye lassan mentünk és alig látszott a féklámpa, Gábor belülről mutatta hátrafelé a kezével, hogy fékezni fog. Annyira kellett koncentrálnom, hogy lassan menjek és ne menjek beléjük. Teljesen lekötötte az a figyelmemet ez és nem tudtam a vezetésre figyelni, ami egyébként rutinból megy. De teljesen jó volt, hogy így mutatta. Én meg hátulról jeleztem vészvillogóval forgalom többi résztvevőjének, akik már messziről látták, hogy valami történik, lassú vontatott jármű, hogy ki tudjanak kerülni minket, meg tudják kezdeni a sávváltást korábban. A lámpás körforgalomnál a Rókusi krt. végén egyszer bejött elém egy autó, ott kétségbe voltam esve, hogy mi fog történni, de sikerült ügyesen megoldanom a helyzetet és kivettem a vészvillogót, hogy rendes autósnak látszak. Egész végig olyan érzés volt rajtam, mintha a temetésére kísértünk volna valakit. nagyon nyomott érzés volt. De már ilyen tapasztalatom is van.

Este Gábor másik barátjánál voltunk vendégségben, akinek kb. fél éve születtek ikrei. Nagyon cukik a picik, van egy nagyobb (2 éves lányuk is), ő is hiper cuki. Nemrég költöztek új házba Újszegeden, megnéztük azt is.