Elhatároztunk, hogy szombaton elmegyünk négyesben Eszterékkel (és a kutya) a tengerre kirándulni. Egy családi kirándulás volt a terv.
Béreltünk egy kocsit, Gábor elvállalta, hogy vezet végig. Az úticél Brighton volt, Londontól délre.
Az autóért a Heathrow repülőtérre kellett menni, ami 2 órányi utazásra van még a városon belül metróval. Az azt jelenti, hogy 5 körül kellett kelnünk, mert 8-ra beszéltük meg a találkozót, hogy még legyen időnk ott lenni, és ne csak rohanás legyen. Megérkeztünk kb. fél 9-re a reptérre, majd a fiúkat elvitték egy kisbusszal a helyre, ahol át lehet venni az autót, egy Ford Focust.
Mi ketten nem fértünk fel Eszterrel, úgyhogy az volt a terv, hogy visszajönnek értünk kocsival, ott várjuk őket. Aztán hívtak minket, hogy a kirándulás lefújva, mert nem adják oda a kocsit, mert nincs náluk lakcím igazolás. Ez Angliában úgy működik, hogy egy címedre kapott levéllel, pl. bankszámla kivonattal tudod igazolni, hogy hol laksz, nincs külön lakcím igazoló kártya, mint nálunk. Tehát ott gondolkodtunk, hogyan tudnánk átpakolni, mert kifizettük és vagy visszautalják a pénzt és nem megyünk vagy átrakjuk a jövőhétre. Aztán végül egy olyan megoldást sikerült találni, hogy egy másik autókölcsönzőhöz vittek bennünket (addigra már mi is átmentünk oda), ahol nem kértek lakcím igazolást. Így kaptunk egy KIA Niro-t, amit első ránézésre - és utána is - túl modernnek tűnt. Nagyon pöpec "kis" autó volt, mert méretben azért nem volt olyan picike. Kényelmesen, bőven elfértünk benne. Automata váltós, hibrid autó, ezért nagyon keveset fogyaszt.
(ha érdekel egy kicsit több az autóról, itt egy cikk hozzá: http://totalcar.hu/tesztek/2016/10/15/kia_niro_1_6_gdi_ex_hybrid_2016/ )
Szóval megkaptuk a számunkat, a 44-es vagy 49-es parkolóban áll az autó (mert nem lehetett rendesen kiolvasni). Odamegyünk, a 44-esben egy Merci áll, akkor a 49-esben lesz, átsétálunk, de ott is Merci állt. Mondom Gábornak, hogy nyomja meg a gombot, hátha kinyitja és mehetünk Mercivel ezért a pénzért. :) Sajnos nem nyert, de a sor végén állt két KIA egymás mellett, már csak azt kellett kitalálni, hogy vajon melyik lehet az. Ezért megnyomta a gombot, és az egyiket szerencsére kinyitotta, az 52 vagy 53-as parkolóban állót. 11 elmúlt már mire nagy nehezen sikerült elindulnunk.
Amikor megérkeztünk, akkor az első dolgunk, hogy egy éttermet kerestünk, ahol tudunk ebédelni, mivel már egy óra volt. Találtunk egy szimpatikus helyet. Volt az étteremben a magyar pultos, de nem ő szolgált ki bennünket, hanem egy olasz. Arról beszélgettünk vele, hogy itt Angliában minden étteremben van legalább egy magyar dolgozó. Vagy mosogat, vagy felszolgál, nyelvtudásának megfelelően. Belegondoltam, hogy végülis én is a vendéglátásban dolgozom, úgyhogy már ott is van egy magyar. Kényelmesen megebédeltünk és rendeltünk desszertet, mert senki nem lakott jól, utána kávéztunk majd kb. 2 óra elteltével elindultunk a partra (kb. annyi időt töltöttünk az étteremben.)
Hangulatos kis városka volt, javasoltak egy piacot, úgyhogy azt megnéztük, utána sétáltunk egy parkon és egy "vásárló utcán" a tengerig.
Még soha nem voltam kabátban tengerparton. Furcsa volt, hogy nem a megszokott gyönyörű kék, szikrázó napsütéses tenger látványa fogadott. Helyette szürkeség volt, pára és beborult égbolt, na meg hatalmas szél és hullámok. Természetesen fürdőruhát nem vittünk, mert nem készültünk, hogy bemegyünk ismerve a körülményeket. Mivel Angliáról van szó, örülhetünk, hogy ilyen időnk volt és nem esett. Úgyse lett volna értelme a a napsütést várni, hogy akkor menjünk.
Este hatra időzítettük a visszaindulást, majd gyorsan haza is értünk azzal nem volt gond, csak utána a metró út volt nagyon hosszú hazáig. (többet utaztunk városon belül, mint összesen Brighton-ból) Tíz körül értünk haza és nem kellett ringatni, azonnal álomba merültünk.
Gábor nagyon ügyesen vezetett, 2-3 hatalmas fékezést leszámítva, amikor még nem szokta meg a kocsit. Ugyanis mivel automata váltós nincs benne kuplung, és egyszer kinyomta a bal lábával a féket, mintha kuplungolna, közben pedig a jobb lábával is próbált fékezni ugyanazon a pedálon. :D Természetesen az első erőteljesebb volt, úgyhogy azt éreztük meg, a kutya szerencsére jól viselkedett az úton.
Nézzétek a képeket:
Az étterem, ahol ettünk:
Ezt ettem én:
Ezt meg Gábor: 
