Csütörtökön bemegyek fél 9-re dolgozni és már elfogyott a kenyér. Annyira kínos. Nem hiszem el, hogy ilyenre nem gondol a vezetőség, amikor kitalál egy akciót!

Értem én, hogy kell a marketing, tanultam én is. Csak ezt a szervezetlenséget nem tudom felfogni. Egymás után jönnek az emberek, van aki kétszer is, mert egyszerre csak egyet adhatunk neki, ezért félóra-óra múlva visszatér, hogy vigyen még egyet. Szerintem ezzel inkább csak több embert veszítettünk, mert egyféle kenyerünk volt, ami nem felel meg mindenkinek, az ún. flatbread. Olyan, mint egy pita, vékony lapszerű "kenyér". Vagy úgy kéne megszervezni, hogy egyel több ember kellene erre az időszakra, egy, aki csak a kenyérkészítéssel meg a háttérmunkákkal foglalkozik. Vagy pedig több élelmiszert kell rendelni. Ez egy nagy város, nem egy Kiskunröcsöge, több az ember...

Múltkor arról beszélgettünk, hogy egy magyarországnyi ember él 3 budapestnyi területen, itt Londonban.

Mondja Umair is, hogy reggel itt alszanak az emberek az ajtó előtt és várják, hogy kinyisson és egyből: mega meeelt. (így hívják az akciós szendvicset. Már teljesen ki van ettől az akciótól ő is.)

Egész héten 8:30-14:30-as munkaidőben dolgoztam. Mondjuk jobban tetszik az a módszer, hogy lassan szoktatnak bele a munkába, és nem egyből fejest ugrok a lecsóba. Eleinte csak néhány óra, aztán egyre több. 

Fura ez a nyelvnyújtogatós nyelv. Annyira ciki nekem, hogy kinyújtom a nyelvem az emberekre és rám is kinyújtják. De legalább már tudok úgy beszélni, hogy kinyújtom. Nagyon nehéz egy magyarnak ezt megszokni, hogy vannak olyan hangok, amiket úgy kell képezni. Hülyeség!

A köziben nagyon rácsodálkoztak, hogy tudok beszélni, mondták is, hogy milyen jól beszélek már. Nyilván ők ismerik, hogy honnan indultam.

Csütörtökön munka után nem jöttem haza, hanem vettem magamnak szendvicset meg kávét munka után és egyből mentem az iskolába, mert fizetnem kellett a tanfolyamot és 5-fél 6 között oda kellett érnem, mert csak 6-ig vannak nyitva. Tehát vettem egy szendvicset meg 2 kávét és átmentem Gáborhoz kávézni. Megmutatta az új épületet, a UBS irodáját, ahol dolgoznak. Kértünk egy vendég kártyát nekem és bemehettem. Megettem a szendvicset, megkávéztunk. Csak 10-15 perce volt számomra, mert mennie kellett, mivel telefonos meetingje volt fél 4-től. Be akart mutatni a kollégáknak, csak éppen hívásban voltak, szóval nem tudott bemutatni nekik. Hatalmas, modern épület. Csak ámultam és bámultam. Lefelé üveglifttel jöttünk.

Utána elmentem az iskolába és beiratkoztam, kifizettem a tanfolyamot, megcsináltam a házimat és leültem várni, a fél 7-et, hogy kezdődjön az óra.

Tesztet írtunk. A tanár átnézte és mondta, hogy alig van benne hibám, nem lesz-e túl könnyű nekem ez a csoport, beszél az entry3-as tanárral, megmutatja neki az írásomat. Javasolta, hogy át kéne mennem, minden tanár ezzel kezdi a tanévet! :) Aztán kiderült, hogy az osztálytársaim többségében Bulgáriából, Spanyolországból, Olaszországból, Romániából és egy venezueliai srác is van. Többségében európaiak most, azért fehér bőrűek.

Este kijött Gábor értem a vonatállomásra, vagyis igazából félúton találkoztunk. Hozott egy vízipisztolyt magával, hogy megvédjen. Igazából egy lélek se volt az utcán, biztos mindenki megijedt a félelmetes vízipisztolytól és inkább a másik utcát választották. Vicces jelenet volt, azt mondja: Hoztam vízipisztolyt, hogy megvédjelek. Fél 11 volt este, mire hazaértem. Másnap szerencsére nem kellett korán kelnem, mert péntek volt.