Tavaly egyáltalán nem voltam beteg, idén meg már számolni se tudom hányszor. Betegen lenyomtam egy műszakot szerdán, én voltam a munka hőse.

Párszor úgy érzetem, hogy most mindjárt kiszaladok sírni, ennek ellenére végig mosolyogtam a vevőkre. Annyira fájt a torkom és a gyomrom, hogy úgy éreztem nem bírom és emiatt nagy volt a feszkó bennem. Mégis inkább mosolyogtam és csináltam a dolgom, még az egyik bunkó vevő se tántorított el. Igazi hős voltam.

Pénztáraznom is kellett, vissza kell adnom és ott pánikoltam, hogy nem tudom melyik pénz micsoda! :) Nagyon fárasztó volt, lassú voltam, haza akartam menni. Nem látszott sok embernek, csak folyamatosan érkeztek. Megkaptam a szerződést, hazahoztam elolvastatni Gáborral, bent volt Tam (menedzser), úgyhogy kitöltöttük a papírokat végre.

Az egész napi koplalás meghozta a gyümölcsét, mert majd éhen akartam halni amikor hazaértem. Utána rögtön ágyba bújtam és pihentem, aludtam.

Csütörtökön végig ágyban maradtam és pihentem. Az péntek az egy olyan nap, amikor nem szívesen mozdulok ki az ágyból, legszívesebben egész nap ágyban maradnék a takaró alatt. Hideg esős, szürke idő, még a lábamat se tenném ki a házból ilyenkor és nekem dolgozni kell menni és annyira nincs kedvem hozzá. Utálom ezt az időt még otthon is. Szerencsére már jobban éreztem magam, még fáj a torkom meg fújom az orrom, de amúgy nem vészes már. Milyen jó, hogy ilyen kitartó voltam a szerződés követelésében. Hálás lehet nekem a menedzser, mert kaptunk egy ellenőrzést. Új módszereket kellett tanulnom ennek következtében, mert kicsit máshogy kell csinálni a dolgokat, mint amiket eddig tanítottak. Kötényt is kell hordani például és a hajamat kontyba kell fogni vagy csak feltűzni, mert nem lóghat a nyakamnál lejjebb (vagyis nem lehet lófarokban, ahogy eddig pl. a menedzser is hordta). Ma már ügyesebb voltam még a pénztárban is, tegnap este memorizáltam a pénzeket. A jó hír, hogy ilyenkor kevesebben vannak ebédidőben, nincs akkora forgalom az eső miatt. Most először a menedzser is vett fel sapkát, amit egyébként nem szokott hordani.

Utána bementem vásárolni a Stratford Centre-be, az egy bevásárlóközpont. Olyan érzésem volt, mint a karácsonyi bevásárlás, olyan sok az ember. Az itt mindennapos élmény, itt mindig ennyi ember van.

Gábornak is fájt a gyomra meg émelygett ma és fájt a torka. Úgy látszik keresztülmegy rajtunk, Emmaunel kezdte hétfőn vagy kedden .