Otthon az idegenben

Állásinterjú hétfőn

2017. augusztus 09. 19:28 - KicsiKitti

Hétfőn volt egy másik állásinterjúm délután, de ahhoz hogy kerek legyen a történet, egy kicsit vissza kell mennem a múltba.

Szerdán Gábor elfelejtett ebédet vinni magának, úgyhogy kiment a közeli Subway-be, hogy ott vegyen magának egy szendvicset. Látta, hogy munkatársat keresnek, úgyhogy meg is kérdezte az alkalmazottat, hogy mik a feltételek, mert a felesége munkát keres. Mondták, hogy semmi extra, hozzon be egy önéletrajzot. Itthon kinyomtattuk, és pénteken bevitte, ahol mondták, hogy vasárnap nincs nagy forgalom, úgyhogy be is mehetek egy interjúra. Gábor mondta, hogy akkor már van programunk, amire mondták, hogy nem baj, akkor legyen hétfő 3 óra. 

Hétfőn elmentem, 3 óra előtt tíz perccel kb. ott voltam és kb. 3-ra már végeztem is. Nagyjából 4 perc volt az egész, megkérdezte, hogy tudok-e most maradni, hogy próbára is tegyük a tudásom. Mondtam, hogy 4-re van egy másik időpontom, amit le tudok mondani, mert 2 órát venne igénybe ez a betanítás. Mondta, hogy nem kell, jöjjek holnap ugyanebben az időben. 4-kor Eszterrel (sógornőmmel) találkoztam, úgyhogy volt 50 percem, hogy elüssem az időt, egyébként is fotózni akartam a városban, mert jó fotó témák a felhőkarcolók.

Délben egyébként kaptam e-mailt, hogy elfogadták a képeimet, aminek nagyon örültem. A 15 beküldött képből, 13-at elfogadtak, amit csak a legmerészebb álmaimban mertem gondolni. Ha emlékeztek meséltem nektek egy korábbi bejegyzésben, hogy az új hobbim a fotózás lett és elküldtem a képeimet egy weboldalnak - ami valójában egy amerikai cég -, ahol meg lehet vásárolni azokat és valamennyi bevételem is lehet belőle. Akkor azt írták, hogy 30 napon belül lesz feldolgozva, de szerencsére sikerült egy hét alatt feldolgozniuk. Majd' kiugrottam a bőrömből, amikor olvastuk az e-mailt (Gábor fordított). Örömömben elkezdtem ugrálni, csak rájöttem, hogy az most nem tenne jót a fájós bokámnak. Még sírtam is örömömben, annyira sokat jelent nekem.

Tehát találkoztam Eszterrel, visszaadtam neki Loki nálunk felejtett labdáját és beszélgettünk egy jót. Sétálni már nem volt erőm, úgyhogy csak egy padon ülve beszélgettünk. Amikor hazaértem nem tudtam rögtön mesélni Gábornak, mert még dolgozott, úgyhogy később tudtam csak neki elmesélni, hogy mi volt.

 

Szólj hozzá!
Címkék: munka fotózás

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztimennianglia.blog.hu/api/trackback/id/tr9512730434

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása