Szerdán hazaindultunk, néhány napra hazalátogattunk. Reggel indultunk, a csúcsban, tehát az első vonatra nem fértünk fel. Aztán a következővel elmentünk a Liverpool streetig. Átszálltunk a másik vonatra, ami a reptérre vitt minket. Azt hittem, majd kikapcsolok útközben, kicsit pihenek a vonaton, de nem tudtam, mert mögöttünk olaszok filmet néztek. Vagyis az agyam nem tudott pihenni. Állandóan értelmezte, amit hall. A repülőút zökkenőmentes volt. Szószerint, észre sem lehetett venni, amikor leszálltunk. A fékezés volt kicsit erőteljesebb, Gábor a székre kenődött. Leszállva a gépről az első mondatom: otthon illat van. Még a levegő is más volt, friss eső illata kavargott a levegőben. Otthon, édes otthon.
Egy kicsit várni kellett még a csomagra, amit ugyan nem akartunk feladni, de elvették tőlünk, mert nem fért fel a gépre, mivel telt ház volt. Az első benyomásom a gépre szállva: ezek értik, amit mondok. Ugyanis Gábornak mondtam, hogy még jó, hogy nem hoztuk fel a bőröndöket, mert nem lett volna hely. Erre az előttem álló megszólal, hát tényleg nagyon sokan vannak. Amikor elindultunk Pestről Szegedre akkora jégeső volt az M0-n, hogy néhányan – természetesen teljesen szabálytalanul – beálltak a felüljáró alá, a külső sávokban dugót okozva, baleset veszélyesen, mert féltették az Audijukat, BMW-jüket.
Imaszoba van a reptéren
repülőn ülve
megkezdtük a felszállást
a felhőben
a felhők felett
kanyarban
landolás
fékezés :)
A héten tele voltunk programokkal, találkozások a családdal, barátokkal. Csütörtök, péntek két barátnő külön-külön, mert nem értek rá egyszerre. Pénteken mentünk az én nagyszüleimhez Vajdaságba, szombaton haza. Otthon aludtunk, majd vasárnap délben Pestre Gábor nagymamájához, hétfőn jöttünk vissza. Ha már Pesten jártunk felmentünk a a Halászbástyába kirándulni egy kicsit a tesókkal. Szép volt, nézzétek!
Turistáskodtunk Magyarországon is:
Felváltva vezettünk, csak a hétvégén 600 km-t mentünk, összesen pedig: kb. 4300 km-t utaztunk a két hét alatt. Pihenésre nem sok idő jutott, és még így se sikerült mindenkihez eljutnunk. Legközelebb megpróbálunk azokhoz elmenni, akik most nem fértek bele az időnkbe. Mindenki látni akart minket és annyira jó volt, hogy mindenki örült nekünk.
Nem mentünk üres kézzel, vittünk egy kis ajándékot:
És lássunk néhány képet Szegedről is:
