Reggel kitapasztaltam, hogy a metró hátsó ajtaján kell felszállni, ott nyitva van résnyire az ablak a két vagon között, így kevésbé lehet megfulladni, mert jár a levegő és kapaszkodni is jobban lehet. 20 perccel kezdés előtt ott voltam, hamarabb indultam.

Rosszul aludtam, nehezen keltem és alig ment le falat a torkomon. Ez jellemzi egy mondatban a reggeli hangulatom. 

Nagyon izgatott vagyok, kíváncsian várom, hogy mi lesz holnap, milyen lesz az első napom. Újra eluralkodott rajtam a régi gyerekkori érzés: nem akarok iskolába menni! Légyszi hadd legyek beteg... De nem lehet, sajnos, muszáj megtanulnom angolul, ha boldogulni akarok. Már pedig akarok. Kíváncsi vagyok, mit beszélnek az emberek errefelé... Szóval reggel korán kelek és ideges vagyok, hogy újra iskolába megyek. Olyan, mintha újra gyerek lennék.

Hozzávalók:

A tésztához:

8 ek. liszt

8 ek. cukor

8 tojásfehérje

1 csom. sütőpor

Szombaton megfőztük a sonkát, tojásokat és elkészítettük a sütit. Közösen készült, mindenkinek mást volt a feladata, így igazán finom lett minden és mindketten dicséretet kaptunk a másiktól.

15 órakor kezdődött a pénteki szertartás a templomban. Augustoék is oda mentek, de Veronica nem jött, úgyhogy elvittek minket. A gyerekek 2 külön ajtón szálltak be és pont fordítva, mint ahogy ülnek, úgyhogy a kocsiban cseréltek helyet. Szakadtam a röhögéstől. Nagyon vicces volt. 

Megkértem a férjem, hogy készítsen nekem egy szendvicset:

:)

 Igazán kreatív lett.

Egy másik nap sétájának eredménye:

Vasárnap készül a finom hamburger ebédre, a főszakács Gábor.

A pénteket anyósomékkal töltöttem. Visszajöttek Magyarországról és itt maradtak Londonban, hogy eltöltsünk egy napot, csak este indultak haza Walsallba. A Liverpool Street Station-ben találkoztunk délelőtt. Gábor elvitte a munkahelyére a bőröndöket és ott is hagytunk dolgozni, azt mondta bolondok háza van...