Szombaton megfőztük a sonkát, tojásokat és elkészítettük a sütit. Közösen készült, mindenkinek mást volt a feladata, így igazán finom lett minden és mindketten dicséretet kaptunk a másiktól.
Ez volt az első sonkám. Ilyenkor mindig a nagymamámnál vagyunk és ő készíti a húsvéti menüt. Furcsa volt, hogy most mindent nekem kellett csinálni. Rossz volt, hogy nem lehetek ott most is. Hiányzik a sütije és a sok-sok finomság, amit készíteni szokott. nagyon rossz érzés támadt bennem emiatt, és nagyon honvágyam volt. Vasárnap töltött káposztát akartunk csinálni, csak nem találtunk hozzá savanyú káposztát, így lemondtunk róla. Idén nem volt túl "nyuszis", dekorálós hangulatom.
A mise este 8-kor volt. Hétkor elindultunk, hogy legyen helyünk, csak most nem voltak olyan sokan, mint előző nap, de ezt nyilván nem tudhattuk. Kint a templom előtt már égett a tűz, amikor odaértünk. A ministránsok a kezünkbe nyomtak egy-egy gyertyát és a papírt az olvasmányokkal. Kerestünk egy szimpatikus helyet és leültünk. Bemondták, hogy ki lehet menni a templom elé, mert ott lesz a tűzszentelés. Minden a megszokott rendben ment, majd bent meggyújtogatták egymás gyertyáját az emberek. Így mindenkihez eljutott Krisztus világossága. Aztán jöttek az olvasmányok és a többi rész, amit nem részletezek. Az atya nagyon jól megragadta a lényeget a prédikációban: ilyenkor nem Boldog Húsvétot! meg Boldog nyuszit - és változatait - kell kívánni, hanem azt, hogy: Az Úr feltámadt!, amire azt válaszoljuk, hogy: Valóban feltámadt!
Volt keresztelés és bérmálás. A keresztelés a nagy szenteltvíztartó medencében volt hátul. Utána előrevonultak és megtapsoltuk őket. Aztán bérmálás következett, szintén megtapsoltuk a bérmáltakat és ki lehetett menni gratulálni és "Isten hozott a közösségben"-t mondani nekik. Hazajöttünk és felvágtuk a húsvéti sonkát, amire már nagyon vártam, mivel ezt volt az első, ahogy már írtam. Finom lett! Ki hitte volna?! :) Majd éjfél tájban lefeküdtünk aludni.
Vasárnap kipihenten ébredtünk. Befejeztük a sütinket, ami madártejszeletnek készült, de sajátos befejezése lett. Megkínáltuk Augusto-ékat, és a gyerekek arckifejezése mindent elárult a sikeréről.
Az volt a legjobb, amikor mondtuk nekik tükörfordításban a madártejet, mindkettő vágott egy grimaszt, (fúj, mindjárt hányok grimaszt :) ), de elmagyaráztuk, hogy miből készül és miért is olyan finom. :)