Vasárnap karácsonyi vásároztunk.
Az előző lakhelyünknél a sarkon volt egy borozó, ahová időnként lejártunk. Dec. 16-ra karácsonyi party-t hirdettek, Gábor csütörtök este kapott e-mailt. Volt benne, hogy lesz forralt bor, jó hangulat, kézműves termékek és karácsonyi pulcsi verseny. Családi esemény, a helyi kézművesek támogatásával. Erre Gábor felkapta a fejét, hogy elmegy és megkérdezi, hogy hogyan lehet ott árulni, mert nekem van néhány kézműves termékem, amit hobbiból készítettem. Először nem volt biztos, mert kevés a hely, aztán szombaton elmentünk és megmutattunk néhány terméket, akkor mondták, hogy jöhetünk, nagyon szívesen látnak bennünket. Az asztal ingyen volt, mert bent voltunk a borozóban, ez az esemény a környékbeliek közösségének összefogására van kitalálva.
Szombaton még egész nap esett, úgyhogy nem volt biztos, de vasárnap szép időre ébredtünk, annyira hideg sem volt, mint előző nap. 11- kor elmentünk és kipakoltuk az árunkat. Látszott, hogy nincs gyakorlatunk a vásározásban, mert nem igazán tudtuk, hogy hogyan is kéne kipakolni a cuccokat, aztán végül csak sikerült megoldani valahogy. Arról nem is beszélve, hogy azt sem tudtuk, hogy hogyan szólítsuk meg az embereket.
Gábor a fényképezőgépet vitte, hogy gyakoroljon és ne unatkozzon közben. Eleinte nagy volt a pangás, végülis ki menne napközben inni?! (jó lehet, hogy az angolok igen, mert ők nagy iszákosok) Később - 3 körül - beindult a dolog és eléggé megtelt a hely. Az árumat jöttek, megnézték, mondták, hogy szép, aztán a legtöbbjük továbbállt. A legjobban a kis karácsonyi díszek fogytak. Pedig még képeslapokat is csináltam, mert karácsony előtt egy héttel úgy gondoltam, hogy az biztosan kelendő lesz, mert még oda tud érni. Ennyi, a technika megvert, mert senki nem vett, az e-mail győzött.
Pedig London boltjai tele vannak képeslapokkal minden eseményre, azt hittem azért, mert annyira képeslap mániások. Tévedtem, ez van, majd jó lesz nekem jövőre, meg azután a családnak küldeni belőle. Vagy még lehet, hogy lesznek érdeklődők... Ki tudja.
Összességében nem lett rossz bevételem, de a dolgok nagy része megmaradt, pedig örültem volna, ha a felével jövök vissza és nem nekem kell tovább tárolnom őket, ebben a pici szobában.
Meghívtuk Eszteréket is délben, ha nincs programjuk jöjjenek el. Amikor megérkeztek, akkor már volt nekünk is társaságunk és akkor már nem volt olyan unalmas. Kicsit reménykedtem, hogy Eszter segít eladni a holmikat. Beszélgetett az egyik vevővel, de nem akart vásárolni, úgyhogy végülis nem rajta múlt a dolog. Látszott azért, hogy nagyobb gyakorlata van benne.
Gábor szuper képeket készített az eseményről
Ők a tulajdonosok Paul és Rose:
