Hazaérkezve nem volt pihenés, mert 2 napunk állt rendelkezésre, hogy teljesen kipakoljuk a szobát és kiürítsük a lakást. Szerencsére előre gondolkodtunk és összepakoltuk a nagy részét még nyaralás előtt.

Tehát megállás nélkül pakolás, törtük a fejünket, hogy mibe, hogyan, ugyanis nem sikerült elegendő dobozt szereznünk. Augusto meg Veronica talált egy másik lakást a környéken, amíg mi nyaralni voltunk. Csak pár utcával arrébb, ugyanezen a környéken, egy kicsit közelebb a háziorvoshoz. Tehát szombaton jöttek a brazil barátok és segítettek nekünk a pakolásban, cuccolásban, az egyiküknek volt egy furgonja és azzal vittük át a holmikat. Nagyon nagy káosz volt, senki nem irányított, mindenki csak a saját feje után pakolt. Pl. előbb a kis dolgokat vitték át a nagy bútorok helyett. Fejetlenség volt, és nekem ez nem tetszett. Átmentünk mi is az egyik körrel, hogy megnézzük magunkat a lakást. Csalódottak voltunk, mert kisebb a hely, mint a másik. Annyival kisebb a szobánk, hogy az ágyunk nem is fért volna be, úgyhogy elcseréltük Augustoékéval. Nagyon alaposan meg kell szervezni a beköltözködést, nem is tudtam, hogy ilyen sok cuccunk van. 2 év alatt, hogy lehet ennyi mindent összegyűjteni??!

Tehát körbefutottuk a lakást és kétségbeesve elkezdett járni az agyam, hogy hogyan is lehet ezt megoldani... Nem lesz egyszerű, de csak pár hónapot kell kibírni, azt meg valahogy megoldjuk.

 Első benyomások:

   A gyerekek szobája:

Augustoéké: Ez pedig a miénk (a sarokban állok):  A kilátás nálunk: A fenti fürdő WC-vel: Nappali bepakolás után:  

Konyha:

Egy iskola van mellettünk hárommal, először azt hittem, hogy nagy lesz a zsivaj, de annyira nem vészes. Úgyis csak óránként van 10 perc szünet, ami áthallatszódhat, bár az se vészes.

Itt a képen látszik, jobb oldalt van az iskola, bal oldalt a piros kocsi mögötti barna ajtó a miénk. 

Másnap reggel ez a látvány tárult elém, amikor ki akartam mosni a hűtőt:

Mindenki félve vigyázta a tojásokat, senki nem mert hozzájuk nyúlni, nehogy eltörjenek, de a fiúk megoldották. Rántottát csináltak útközben. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, úgyhogy inkább nevettem. 

A rákövetkező héten jöttem rá, hogy ez a lakás egyre rosszabb és rosszabb. Minden nap előkerül valami új hiba. Többek között kiderült, hogy a mi szobánkban nincs fűtés, mindenhol máshol van. Az áram leveri a biztosítékot a konyhában, ha a mosógép és a szárítógép is megy egyszerre. A fürdőajtón el van törve a zár, de azért be lehet zárni és penészesedik a fal, mert bent marad a pára az elszívó ellenére. A lépcsők nyikorognak, a mi ajtónkat nem lehet becsukni rendesen, a lenti WC ajtót pedig egyáltalán, nem hogy bezárni nem lehet, de még becsukni sem, mert el van deformálódva.

Viszont előnye is van, ez legalább nem ázik be. :)

Azért az előnyök közé tartozik még az is, hogy 2 WC van benne. A fürdőszoba pedig fent van az emeleten, úgyhogy nem kell mindig lépcsőzni, amikor WC-re kell menni. Ha pedig lent vagyunk, akkor a lentit használjuk, ha éppen nem foglalt.

Gáborral azt már az első perctől kezdve tudtuk, hogy nem lesz elég szekrényünk, úgyhogy vennünk kell valami polcrendszert, ahová pakolni lehet. Következő hétvégén tehát mentünk az Ikeába. Vettünk ajtóra akasztható fogast, hogy a törülközőinket tudjuk hol tartani, hogy ne büdösödjenek be egy rakáson a pici fürdőben. Vettünk egy csini polcot kis tárolókkal, polcot az ágy fölé éjjeliszekrény gyanánt és még apróságokat. Egyedüli gond a polccal az, hogy ez a papírvékony fal nem bír el nagy terhelést, szóval csak a legszükségesebbeket tartjuk ott. 

Ez a szobánk bepakolás után: 

IKEA után rakjuk össze az új szerzeményt: 

Elkezdtem kipakolni, de én úgy voltam vele, hogy minek, annyira nincs értelme nagyon kipakolni, mert mire végzek vele, addigra már kell elkezdeni visszapakolni. Szóval kipakoltam a leglényegesebbeket, téli ruhákat, nadrágokat, a többi pedig ment a padlásra. Ja megjegyzem, hogy a padlás is kisebb, nem lehet felmenni, csak felcsúsztatni a táskákat.

Így néz ki összerakva: 

De még mindig a gyerekek jártak a legrosszabbul, mert nekik csak egy pici lyuk jutott kettejüknek, emeletes ágy van bent és ennyi. Csak aludni lehet ott. Szerencsére Augusto lecsökkentette a lakbérünket egy százassal, mivel fele akkora a szobánk most. Persze nekem is volt már eszemben, hogy kevesebbet kéne fizetnünk, de hogy nézett volna az ki, ha mi szólunk neki erről?

Személy szerint én 1 hetet adtam nekik, hogy megcsinálják a fűtést, utána haza akartam költözni, végül kaptunk egy elektromos radiátort és azzal fűtünk a mai napig. Nem hittem volna, hogy Veronica meg lesz elégedve ezzel a színvonallal, kicsit csalódtam, amikor megláttam mit sikerült találniuk. De így jár, aki az utolsó pillanatban kezd el keresgélni, nem? Sajnos kifutottak az időből....