Hétfőn újra visszatértünk Barcelonába. Még sok felfedezetlen részen nem jártunk.

A Güell parkban kezdtünk. Kiderült, hogy nem lehet bemenni bizonyos részekre, mert felújítás alatt van. Egy pici részre lehetett volna bemenni, de oda csak este 7 után árultak jegyet. Jó, akkor menjünk be csak az ingyenes részre, sétáljuk körbe legalább azt. Nekem tetszett a park, fent volt egy hegyen és lehetett látni a Sagrada familiát és a várost is szépen. A gond csak az volt, hogy be volt borulva, úgyhogy a tenger csak egy nagy szürke paca volt a háttérben. Nem is lehetett megkülönböztetni az égtől. Nagyon csúnya idő volt aznap, néha még az eső is eleredt, majd elállt. Igazi londoni időjárás, szerencsére meg vagyunk edzve, úgyhogy nem estünk kétségbe miatta. 

Nagyon sok ember volt bent, egy kicsit zavaró volt, hogy belemászkáltunk egymás képébe. Tetszett Gaudi stílusa, már a hegyre felfelé jövet is láttunk egy csini kis templomot, ahová nem tudtunk bejutni, de Gáborról csináltam egy képet:Visszatérve a parkhoz: körbesétáltunk fent, amerre az út engedett minket. Különös stílusa volt, de mit várunk Gauditól? Pont a híres részbe nem tudtunk bejutni, amit felújítanak, és az a rész fizetős. Az még kevésbé zavart volna, mindinkább a tömeg.

Kigugliztam egy képet, erről van szó, biztos láttátok már ti is:

 Elég híres ez a rész, filmekben is szokott szerepelni. Viszonylag sok időt eltöltöttünk bent, jókat fotóztunk azért még így is. :)

Továbbmentünk a Sagrada familiába. Hát...jobb, mint amire számítottam. Láttam már nagy templomokat, de ez...hogy is mondjam, ez is nagy. Körbesétáltuk, körbefotóztuk, majd elmentünk a jegypénztárhoz. Aznapra már nem árultak több jegyet. Mi? NE!! Én be akarok menni. Nem azért jöttem ennyit, hogy az ajtóban visszaforduljak. Ok, gondolkodjunk logikusan, ne pánikoljunk! (mármint legalábbis én) Be akarok menni, hogy támogassam az építkezést, ugyanis a látogatók pénzéből és támogatásokból építik. Melyik nap tudnánk visszajönni? Az aznapi programot is újra kellett gondolni, még vissza akartunk menni a csokimúzeumba, ahová múltkor nem jutottunk be.        Most épül ez a torony, ami nagyobb a többinél.

Viszont én azt annyira nem tartottam fontos programnak, inkább mentem volna más helyre még fotózni, ismerkedni. Úgyhogy úgy döntöttünk, hogy a múzeumot csak támogatjuk a pénzünkkel és a templom helyett inkább elmegyünk még egy Gaudi házat (Casa Milá) megnézni és onnan fel a hegyre a libegővel. Természetesen nem egy helyen vannak a látványosságok, hogy könnyen körbe lehessen sétálni őket. Miért is lennének?

Tehát vettünk egy jegyet csütörtökre utazás előttre, és eltöröltük a kolostor megnézését, ami biztos szintén egy szép élmény lett volna. De hát túl sok a látnivaló, nem férhet bele minden...

Libegő:   

Kicsit sietnünk kellett ott is, csak fél óránk maradt, úgyhogy sajnos nem tudtunk nézelődni a hegyen, mert vissza kellett érnünk a zárásra, hogy visszajussunk a városba. Ha nem sikerült volna, akkor nem tudom mi lett volna...

    Aznap este még megvacsoráztunk a tengerparton és csak az után indultunk vissza Lloret-be.

Kedden Gironába utaztunk. Az nem igazán volt egy különös program. Szép kisváros, de ennyi. Megnéztünk 2 csodaszép templomot, de a hegyekbe nem mentünk el.

Az egyik templomba, amikor bementünk, halk taizé zene szólt a hangszóróból. Igazán természetfeletti élmény volt. Máshogy jött át a templom hangulata így, mintha csak simán a csöndben sétálgattunk volna.

Szerdán le akartunk menni a strandra még egyszer utoljára. Felvettük a fürdőruhánkat és elindultunk. Egy kicsit hűvös szél fújt, de hát jól van. Kiérve a strandra szembesültünk vele, hogy hatalmas hullámok vannak. Gábor a legnagyobb szomorúságomra be akart menni, én nem akartam végig aggódni érte, hogy vajon kijön-e. Szerencsére nem engedték be az embereket a vízbe, még azokat is elzavarták a fürdőmesterek, akik csak a víz közelébe mentek fotózni. Mindenki fotózkodott a hullámokkal, sose lehetett tudni, hogy meddig fog kimenni az aktuális hullám. Még a piros zászló is kint volt, ami fürdési tilalmat jelent.

Lepakoltuk a cuccunkat messzebb a víztől, ahol a többi ember is tartózkodott, de egyszer feljött odáig a víz, úgyhogy gyorsan felkaptuk a holminkat és még hátrébb cuccoltunk le. Tehát csak napoztunk és fotózkodtunk, más nem volt lehetséges.

 Gábor játszott a hullámokkal, én meg lencsevégre kaptam :)     

  Hazamentünk ebédelni és délután kimentünk egy másik részt felfedezni a városból.

 Vigyázz, sirály!            Itt látszik, hogy mekkora nagyok is a hullámok