Hétfőn volt a szülinapom.

Nem volt nagy felhajtás, mert majd vasárnap tartjuk egyben Gáborral a szülinapunkat, mint tavaly. Gábor itthon maradt, hogy nekem ne kelljen "dolgoznom". Ugye, hogy megy el egy háziasszony szabadságra? Úgy, hogy valaki más megcsinálja helyette a munkát. Azaz ő mosott és mosogatott, segített a házimunkában miközben itthonról dolgozott. Én azért megfőztem 3 ebédet, meg tiramisut is készítettem, hogy valami azért mégis legyen. Elfáradtam, mivel elég sok időt töltöttem a konyhában. 

Este munka után elvitt egy palacsintázóba, ahol sós töltelékes palacsintát ettünk, mert otthon várt minket a tiramisu. Hazafelé nagyon szép volt az ég a tiszteletemre. Vettünk egy negyed dinnyét, mert ennek legalább volt színe és nem úgy, mint annak, amit a múltkor vettünk. Útközben ahogy mentünk egy autós elhaladt mellettünk és leengedett ablaknál hangosan mondta, hogy "akarok egy dinnyét, szükségem van egy dinnyére!". Mire Gábor: "nekem van egy". Én majd megfulladtam a röhögéstől.