Otthon az idegenben

Otthon

2018. április 21. 19:43 - KicsiKitti

Vasárnap délután kb. 2 körül kimentünk Hajniékért, anyósomékért a vonatállomásra, majd onnan egyből az ebédre mentünk apáékhoz.

Egészen késő estig ott voltunk, ők az esküvő óta nem is találkoztak. Ajándékoztunk is, az elmaradt szülinapokat és névnapokat. Akartunk menni anyukámhoz is látogatóba, de ő kórházban volt, úgyhogy eléggé aggódtam érte. Hétfőn délelőtt beszéltünk és mondta, hogy kiengedik, úgyhogy mehetünk hozzá délután haza. Én bementem volna a kórházba is, hogyha nem engedik ki.

20180415_171208_hdr.jpg 20180415_171305_hdr.jpg 20180415_171345_hdr.jpg 20180415_171403_hdr.jpg 20180415_171419_hdr.jpg 20180415_171520_hdr.jpg 20180415_171630_hdr.jpg 20180415_171638_hdr.jpg 20180415_171936_hdr.jpg  20180415_172039_hdr.jpg

Hajni és Péter elmentek az Anna gyógyfürdőbe pancsikolni egy kicsit, mi Gáborral addig ügyet intéztünk és pakoltuk a táskánkat. 4 körül kivittük őket az állomásra és onnan mentünk Algyőre anyukámhoz. Beszélgettünk, jobban volt, de még hallatszott a beszédén, hogy nem volt teljesen tiszta.  Sokáig nem tudtunk maradni, mert este még hivatalosak voltunk máshová is. Most máshogy csináltuk mint legutóbb és kicsit több szabadidőnk volt. Délelőttönként általában otthon voltunk, de azért majd biztos, hogy Londonban fogom csak kipihenni magam és Londonban fogok tudni egy jó nagyot aludni. Majd ha visszamegyünk, akkor orvoshoz is el kell mennem kivizsgáltatni magam, mert már elég régóta beteges vagyok és nem látszik a kilábalás.

Kedden délután voltunk egy másik ismerősnél babalátogatóban és babafotózáson. Nagyon huncut. Rájöttem, hogy nem  is olyan könnyű babákat fotózni, mert állandóan mocorognak. Nem baj, jó gyakorlási lehetőség azért.

img_3298.jpg img_3306.jpg img_3413.jpg

Sétáltunk az egyik áruházban jött szembe velünk valaki, aki telefonált, és mondta Gábor, hogy nézd, magyar volt. Mondom, igen itt mindenki az, mert otthon vagyunk. Nehéz volt eleinte visszaállni, de gyorsan visszaszoktunk.

Szerdán mentünk vissza Londonba, délután indult a gép, úgyhogy délelőtt egy kicsit később tudtunk indulni. Úgyhogy 11 körül sikerült is elindulni. Üllőig én vezettem, nem akartam kihagyni a tempomatot autópályán. Nagyon izgi volt, olyan érzés, mintha nem az én irányításom alatt lenne az autó. Üllőn felszedtük Péteréket és onnan átmentünk a kocsibérlőbe, ahonnan ők vittek át minket a reptérre. Most még távolabb ültetettek bennünket egymástól, én továbbra is a gép elejében, Gábor továbbra is a gép hátuljában. Csak most Hajni előttem ült közvetlenül, Péter pedig hárommal előttem. Késve indultunk, mert késve érkezett. A földet érést észre se vettem úgy bele voltam merülve a játékba, csak a zökkenés tűnt fel, de akkor se fogtam fel, csak azt hittem, hogy valaki belénk jött. Amikor kinéztem az ablakon, akkor láttam meg, hogy leszálltunk. Azt hittem valamiért, hogy buszon ülök.

Londonban a vonaton rá kellett szólni egy feketére (de most a bőrszín lényegtelen), az egyik utasra, aki nyomult volna felfelé, amikor én még le se szálltam tele táskákkal, bőrönddel a kezemben. Rászóltam, hogy várjon már egy kicsit. Jellemző, megérkeztünk. Kész csoda, hogy egyáltalán eszembe jutott angolul bármi is, mert már egy hónapja csak magyarul beszéltem. Látszik, hogy megérkeztünk, mert amikor bementünk az egyik boltba mínusz 20 fokra le volt hűtve. Jellemző az angolokra, hogy nem tudnak bánni a légkondival, ha 20 fok fölé megy a hőmérséklet.

Otthon meglepődve láttuk, hogy Veronica kitakarított a távollétünkben. Annyira hiányzott neki Augusto, hogy az anyukájával eljöttek és kitakarítottak és virágokkal rakták tele a lakást. Üdv újra itthon tábla fogadott minket az asztalon, mivel mi értünk haza hamarabb, úgyis hogy késett a gépünk. Kiderült, hogy Augusto kocsija végig nyitva volt a 3 hét alatt és senki hozzá se nyúlt. Én néha, amikor kimentem ránéztem, de nem ellenőriztem az ajtókat. Azért van különbség a közbiztonságban...

Brazíliában is meleg lehetett, mert bronz színnel tértek haza. Az egyébként is sötét bőrük most még sötétebb lett.

Meglepetten tapasztaltuk amikor megérkeztünk, hogy itt is 20 fok körüli hőmérséklet volt, csütörtökön pedig 28! Azta, hát ennyi azért már nem kevés errefelé. De nem éljük bele magunkat, mert ki tudja meddig tart majd.

Csütörtökön Gábor itthonról dolgozott, én délelőtt elmentem orvoshoz, Gábor jött fordítani. Bementem és mondtam a dokinak, hogy ő a férjem és tolmácsnak jött, mert szükségem van rá. Azt mondta erre, hogy próbáljam meg elmondani. Milyen jó fej már, hogy gyakoroltatott. Nem gyakoroltam be, hogy mit mondok, ugyanis nincs orvosi szókincsem. Nagyjából sikerült azért elmondanom egyszerű szavakkal, hogy mi bajom, szerencsére már tanultam múlt időt. Kiderült, hogy gyomor influenzám van. Még soha nem is hallottam ilyen betegségről, de még csak nem is tapasztaltam. Tehát kaptam gyógyszert, ami tele van ásványi anyagokkal, az elektrolit háztartást segít helyre állítani.  Diétáznom is kell, de azt annyira nem bírom csinálni, mert ennem mégis csak kell, hogy ne gyengüljek le. Húsvét előtt voltam beteg, azóta szenvedek a maradvánnyal.  Gábor most megint beteg, csütörtök este már nem igazán érezte jól magát, úgyhogy pénteken nem dolgozott, hanem az ágyban maradt és pihent. Péntek reggel már én is torokfájással ébredtem, úgyhogy szombaton egész nap ágyban maradtunk és mindketten küzdöttünk a mi kis betegségeinkkel. 

Sikerült beleélnem magam, hogy piacon fogok dolgozni, aztán most kiderült, hogy egyelőre nem tudni, hogy mikor is kell ember. Jó lett volna, ha a kisujjamat se kell mozdítani egy új munkahely találásához. De hát ez van, ennél könnyebb munkát úgyse találok gondoltam. Az volt, hogy mielőtt kimentünk beszéltük Eszter sógornőmmel, hogy mehetnék a piacra, ahol ő van, mert kell nekik ember.  Mondtam, hogy meggondolom, mert nem igazán az én műfajom a piacozás, de végül el akartam vállalni. A nyáron úgyis meleg van, utána meg keresek valami zárt helyi munkát. Még nem volt biztos a helyem, mert a főnökséggel nem beszéltem, de akartam volna szólni, hogy szeretnék ott dolgozni. Úgyhogy most nekiállok majd másik munkát keresni, amint meggyógyultam.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztimennianglia.blog.hu/api/trackback/id/tr3413851314

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása