Kedden bemegyek dolgozni és rögtön az első percben megtudom, hogy ma nem lesz itt a menedzser és nagyon mérges vagyok rá, mert ez azt jelenti, hogy akkor ma se lesz szerződés.
Ez azért baj, mert már a múltkor se akartam anélkül dolgozni. Ketten voltunk a pakisztánival, akinek még mindig nem tudom a nevét. Mostmár igyekszem kideríteni. Sok feladatunk volt így, mert egy valakinek mindig a pultban kell lenni. Délben jött még egy ember, aki besegített. Így már hárman voltunk, de még így is 1 emberrel kevesebb, mint kellett volna. Kicsit zsúfolt volt a nap, és gyorsan kellett csinálni. Azért egész jól megoldottuk, sínen volt a dolog és ügyesebb voltam, mint szoktam. Szerintem jól helyt álltunk.
A pakisztáni már teljesen őrületbe kerget, komolyan mondom. Már dalt írt a nevemről, már van egy dal, hogy Kriszti, Kriszti, Kriszti. Azért idegesít, mert megkérdezem, hogy mi van, akkor semmi.. Aztán hogyha hozzám szól, hogy valamit tényleg akar, ezzel csak azt éri el, hogy nem figyelek oda rá.
Aztán arról beszélgettünk, hogy tudok-e maradni, mivel csak egyedül van a másik, délutános srác is. Mondtam, hogy fél háromig vagyok. Jó lett volna, ha legalább előre tudom, hogy tovább kell maradnom, akkor esetleg maradtam volna. Aztán felhívta a menedzsert, aki mondta, hogy mehetek haza, mert ő jön majd. Lemegyek és látom, hogy imádkozik a bangladesi srác. Szépen kiterítette a szőnyegét és lefeküdt rá, úgy ahogy azt kell. Fura volt látni, ilyet még élőben nem láttam, és érdekes volt, hogy még a munkában is csinálják. Milyen jó, hogy nekem nem kell ilyenekkel foglalkozni.
Amúgy egyre ügyesebb vagyok, megértem, amit mondanak a mindenféle akcentust. Kicsit káosz volt a végén, mert csináltam az egyik szendvicset, a másik csinálta a másik szendvicset és a harmadik pedig tette rá a szószt. Aztán a vevő mondta, hogy ő nem is azt akarta kérni, hanem majonézt és akkor lekaparta róla és tett bele másmilyet. Vicces szitu volt, a többi vevő is nevetett. Kicsit bolondok háza volt. Nagyon elfáradtam, hogy két ember helyett kellett dolgozni és nem igazság, hogy 5 perc szünetre mehettem el, azért mert kértem, hogy megehessem a banánt, amit hoztam.csak azért mert a másik srác reggel 6 óta ott volt és neki még nem volt ideje pihenni. Mondtam, hogy akarok enni egy banánt, kérdezte hol van, mondom a táskámban, Kérdezte mennyi, mondom 1. Azt mondja neki nem hoztam? Mondom nem, bocsi.
Jó fejek a fiúk amúgy, tök rendesek és segítőkészek. Meglátogatott a férjem később. Akkor pont nem volt senki negyed háromkor, amikor eljutottam odáig, hogy na jó mostmár eszek valamit én is, mert már elég éhes vagyok. Éppen veszem elő a kenyeret, amikor a pakisztáni mutatja a fejével, hogy costumer. Mondom remek, hogy pont akkor jön, amikor végre én is ebédelhetnék, miután már mindenki más jóllakott. Megfordulok, ja ez Gábor, huh akkor jó. Megörültem neki, bemutattam, beszélgettek. Tök jó fej volt, még ingyen szendvicset is kapott, mert nincs itt a menedzser és ez hadi titok. Tehát negyed 3-kor kivettem a pihenőmet, utána pedig leléptem.
