Kedden tehát visszamentem a Subway-be, ahol először is el kellett mondanom a húsok és zöldségek nevét. Mivel tudta, hogy annyira nem megy az angol ezzel kezdtünk. 80%-át tudtam angolul az ételeknek. Ami azért nem rossz arány.

A Subway az egy melegszendvics gyorsétterem, ahol 6-féle bagettből választhatsz, és választhatsz bele húst, szalámit, és zöldségeket. Kétféle méretben van, 6 inches és a duplája. Magyarországon is van már ilyen étterem (reklám helye). Ha nem voltál még, próbáld ki, bár nem fogunk találkozni, de legalább látod majd, hogy milyen helyen is dolgozok. 

Utána megnéztem, hogy hogy csinálja, kiszolgálja a vevőket, mit hova rak, hogyan rak. Később mindig visszatértünk és kikérdezte a zöldségek neveit, nekem meg memorizálnom kellett. Utána meg kellett tanulnom a bagettek neveit is. Később én választottam ki a bagetteket (a megfelelőt) és odaadtam neki, aztán meg már az következett, hogy a következő vevőt én szolgálom ki. Kb. a másodiknál volt egy pár, az egyiküket én, a másikukat ő szolgált ki. A pénztárnál derült ki, hogy magyarok voltak, mert akkor beszélgettek egymással. Megkérdeztem tőlük, hogy biztos jól hallom-e. Mérges lettem és a sírás kerülgetett, hogy itt ügyetlenkedek angolul, pedig magyarul is lehetett volna. Na sebaj. Aztán jött egy vevő, aki megköszönte a szendvicsét és nekem is külön megköszönte, mert én készítettem neki akkor már egyben az egészet. Alapvetően türelmesek voltak az emberek (szerencsére). Volt olyan pillanat, amikor mindent visszamondtam és ügyesen kiszolgáltam, hogy pacsit tartott, hogy csapjak bele. Hazahoztam egy papírt, amit meg kell tanulnom péntekre, akkor megyek vissza legközelebb egy műszakra és jövőhéten már kezdek dolgozni.

Milyen érzéseim vannak? Közömbös. Sem örömet, sem szomorúságot nem érzek. Vagyis inkább egy picit mindkettőt. Örömet azért, mert végre dolgozhatok (végül is már majdnem egy éve lógatom a lábam), bánatot azért, mert vége a szép semmittevős életemnek.

Nem lesz könnyű az biztos, sőt nagyon nehéz lesz, de itt akármilyen munkát is vállalok, mind extra nehéz, mert idegen nyelven van és sokkal jobban kell koncentrálnom, mintha mondjuk otthon csinálnám ugyanezt. Ezért is fáradtam el nagyon most ebben a másfél-két órában, mert nagyon sokat kellett koncentrálnom, figyelnem és memorizálnom. Hangos a zene, halkan beszélnek, ahány ember annyi akcentus, tehát ez jó hely lesz ahhoz, hogy biztosan megtanuljak angolul. A legjobb, hogy legalább kiszámítható a beszélgetés, és nem fogják megkérdezni, hogy melyik soron van a mosópor.

A legjobb, hogy Gábor munkahelyétől nem messze fogok dolgozni, a belvárosban a Liverpool Street Station mellett, egy kis utcában. Azaz 15 perces vonatút és onnan 5 perc séta, magyarán sokkal-sokkal jobb ajánlat, mint ahol múlthéten voltam 2 átszállással.  A zöld SUBWAY felirat