Úgy tűnik egy négynapos bokaficam lett a történet vége, hétfőn már ment a rendes séta és a lépcsőzés is, persze óvatos, csiga tempóban.

Azóta hol szenvedek a fájdalomtól, hol nem, mára még a csípőm is beállt, ülni is alig bírtam. Valószínűleg attól, hogy ugye napok óta csak az egyik lábamat terhelem és máshova került így a testsúlyom.

Pénteken lesz egy állásinterjúm, remélem, hogy addigra sikerül rendbe jönnöm. Az egyik üzletből felhívtak, hogy van egy teljes munkaidős állásuk, érdekel-e. Mondtam, hogy igen, úgyhogy péntekre megbeszéltünk egy találkozót. Egyelőre ő az egyetlen, aki kíváncsi rám. Nem is volt vészes, amikor felhívott, kár volt úgy aggódni a múlthéten. Többnyire értettem, amit mondott, amit pedig nem, szerencsére itthon volt Gábor, úgyhogy segített.

Ez az üzlet egy Praktiker-, OBI-szerű áruház, aminek a neve Selco. Majd kiderül, hogy mi lesz. Azért gondoljatok majd rám.