Emlékeztek, hogy tartozom nektek egy bejegyzéssel? Sikerült megkaparintanom végre a képeket, úgyhogy most megírom a bejegyzést.
Vasárnap 05.28.
Elmentünk piknikezni a közivel. Én banános-csokis muffinal, Gábor pampuskával készült. Nagy sikere lett, gondolom mondani se kell.
Amikor először beléptünk a parkba, olyan érzésem volt, mintha a szegedi füvészkertben lennénk. Nagyon szép volt a hely és a kilátás. Megtaláltuk a csoportunkat és leterítettük a pokrócunkat. Rögtön hívtak minket játszani, úgyhogy köszönés és bemutatkozás után egyből mentünk röplabdázni. Már ezer éve nem játszottam. Eleinte ez meg is látszott, aztán sikerült felvennem a régi kerékvágást. Képzeljétek, a parkban papagájok voltak honosak. Nagy zöld papagájok.
Leültünk pihenni és enni, körbekínáltuk az ételünk. Később elmentünk sétálni és megnéztük a parkot. Volt egy mini állatkert is, háziállatokkal (nyúl, kecske, tyúk). Az időjárás nekünk kedvezett, gyönyörű idő volt és meleg.
Később frizbiztünk. A nap poénja: Gábor mondta az egyik brazil kislánynak, hogy: Kapd el! Ő persze semmit nem érzékelt ebből, de én megszakadtam a röhögéstől.
Majd énekeltünk is. Gábor is kapott a kezébe egy gitárt és énekelt magyar dalokat. Én nem voltam ott akkor, mert én röpizni voltam. Amit végül, sajnos, mégis csak elmosott az eső, úgyhogy szedtük a sátorfánkat és igyekeztünk haza, mert hosszan tartó felhőszakadás volt. Mi is hazaindultunk, csak útközben meggondoltuk magunkat, hogy mégse kéne a St. Monicába menni misére, mert már nem érnénk oda, viszont épphogy beeshetünk a mi közelünkben lévő templomba, ahová történetesen elvisz az a busz, amelyiken ültünk. Tehát elmentünk a misére, ahol találkoztunk Augustoékkal is. Végül szinte egyszerre értünk haza, mert nem fértünk be a kocsijukba, úgyhogy busszal jöttünk.
Egy jól elkapott pillanat:
És ilyen lesz a kép, amikor megkéred a férjed, hogy menjen ki a képből és bosszút áll:
Készült egy videó a Shalom közösségről, hogy kik vagyunk mi, Londonban:
https://www.youtube.com/watch?v=9mTlkuNrDD0&feature=youtu.be
