Szombaton hivatalosak voltunk egy szülinapra. Az egyik ismerős gyereke 5 éves lett.

A délelőtt ajándék kereséssel telt. Viszonylag gyorsan meg is találtuk az igazit, egy piros távirányítós Ferrari, mivelhogy fiúról volt szó. Hazamentünk, becsomagoltuk és ebéd után el is indultunk. A város másik felébe kellett menni, csak most azzal a különbséggel az első utunkhoz képest amióta náluk jártunk, hogy már jártasabbak vagyunk a közlekedésben Londonban.

Megérkeztünk, bemutatkoztunk akikkel még nem találkoztunk és kerestünk egy helyet. Kint voltunk az udvaron, a gyerekek már javában játszottak. Az volt a lényeges különbség az eddigi szülinapokkal szemben amiken jártunk, hogy itt most a fő nyelv a magyar volt. (Végre!!) Én is be tudtam csatlakozni a beszélgetésekbe és értem is amit körülöttem mondanak. Persze így is félig angol félig magyar volt a beszélgetés, mert a gyerekek időnként átváltottak angolra egy mondaton belül. 

Délután lufifújás és hajtogatás volt. Kiderült, hogy Gábor tud lufi kutyát hajtogatni.

Úgyhogy sorba álltak a gyerekek, és persze sorra durrogtak ki egymás után, úgyhogy mindig újra kellett csinálni. Én is megpróbáltam a hajtogatást, de nekem kidurrant a kezemben. A legutóbbi ilyen lufis élményem durvábbra sikerült, mert akkor másnap a mentő vitt szívritmus zavarral. Most szerencsére úgy látszik tényleg meggyógyítottak az orvosok. :)

Este 7 körül hozták a tortát, volt egy gyümölcsös, meg volt egy csokis is. Megkóstoltam a gyümölcsöst, a másikból nem kértem. 

Jövünk haza a szülinapról és itthon jön szemben egy srác 3 kutyát sétáltat. Gábor rögtön elkezdi mondani az egyik kutyának, hogy Szevasz Blöki! meg hasonlók! Erre megszólal a srác: Sziasztok! Mi vissza, Helló, szia! Én kb. 45 percig röhögőgörcsben voltam (és most nem túlzás a szám) Nem tudom mi a volt a vicces, de mégis az volt. Mekkora volt ennek az esélye, hogy pont magyar ez az ember? 1:10.000.000-hoz kb, mert annyi ember él itt nagyjából.

Vasárnap elmentünk misére, ebédeltünk a verandán a friss levegőn, majd délután kitakarítottuk a házat, készültünk a hosszú hétvégére. Kitaláltuk, hogy hétfőn nem megyünk sehová, csak itthon döglünk a napon vagy a lakásban pihenünk. Majd este 10-kor kiderült, hogy itt nincs is hosszú hétvége, szóval Gábornak dolgozni kell menni. Eléggé sokkoló hír volt, mi máshogy terveztük. 

Nekem a programom változatlan maradt, mert nincs suli hétfőnként. Így én meg tudtam csinálni, amit terveztem. (nagyrészt pihenést)