A mai napom nagyon-nagyon rosszul indult. Összeszedtem megint valami betegséget, de mégis úgy döntöttem, hogy megyek suliba, mert nem reggel épp jól éreztem magam. 

Felöltöztem vastagon, mert ezen a héten nagyon hideg van, és éjszaka is "bundában" aludtam. (vastag thermo harisnya, polár pulóver) és még így is majd' megfagytam hajnalban - hozzáteszem vastag meleg takarónk is van. Tehát reggel vastag harisnya, vastag zokni, meleg vastag talpú (téli) csizma, felülre is vastagabb felső. Kisétáltam az állomásra és nem fagytam meg addig. Viszont megint nem fértem fel a vonatra. Készítettem képeket nektek, amikről eddig beszámoltam, ez egy ilyen nap volt. Legalább könnyebben el tudjátok majd képzelni, hogy miről is beszélek. Aztán felszálltam a metróra - megjegyzem most nagyon ügyesen nyomultam előre. Csakhogy annyira meleg volt, hogy azt hittem elájulok, a rosszullét kerülgetett. Leszálltam a 3. megállónál. Egy kicsit levegőztem. Aztán visszamentem és nem bírtam felszállni, kb. 5 metrót kellett elengednem, mert mindegyik full tele volt. Aztán már nem érdekelt, és nyomultam felfelé, mert már elegem volt, hogy már a sokadikról maradok le, és még mindig itt van vagy 100 ember.... Ha csak tétlenkedek, soha nem jutok fel.

Aztán beértem a suliba, persze késtem. Megpróbáltam valahogy elmagyarázni a tanárnak, hogy mi történt, ő meg leírta nekem, hogy kell helyesen mondani legközelebb. Aztán még így betegen is úgymond toppon voltam. Volt egy szó, amit kérdezett és mindenki találgatta. Aztán én megmondtam a tutit, csak amikor le akarta betűztetni velem, akkor beégtem. Ugyanis az "i"-t mindig keverem, mert nem i-nek mondják (miért is??) És síri csend volt, mindenki engem figyelt, én meg ott bénáztam. majd később megint kérdezett valamit a tanár, ki tudja mit jelent? Kriszti? Hát ezt nem tudtam..

Azt sajnálom a legjobban, hogy nem tudjuk azt mondani óra után, hogy menjünk és beszélgessünk egy parkban vagy üljünk be valahová és barátkozzunk, mert nem tudunk beszélgetni :) Pedig szívesen barátkoznék és ismerkednék. Dél-amerikai ismerősöm úgyse sok van...

Tehát jöjjenek a képek csak nektek, csak most (hamár ilyen "jó" napom volt):

Ezen a képen jól látszik, hogy mennek fel az emberek, próbál még felszállni, aki lent van.

 Sikerült neki, de én már nem férek fel (úgyis akartam képeket nektek) Ők mind lent maradtak Ez már metrós kép, szintén ugyanaz a helyzet, próbálnak felszállni  Ők mind lent maradtak  Ez a kép pedig, amiről tegnap írtam, a kapuk a metrónál: