Az egyik barátunk jóvoltából, - aki évek óta itt dolgozik Londonban – volt lehetőségünk megtekinteni a The Shard-ot és onnan a kilátást. (mert ott dolgozik) Hát... hogy is mondjam... nem csodálatos, hanem lélegzetelállító. A 35-ödik és 52-dik emeleten voltunk. Annyira lenyűgöző volt a kilátás. Rá lehet látni onnan a London Bridge-re, Tower Bridge-re, a Cityre, a London Eye-ra, a St. Paulra, Temzére, HMS Belfastra és még sok másra...
The Shard egyébként 309,7 méter magas, és ezzel Európa negyedik legmagasabb épülete. A lift is a leggyorsabbak egyike, 20-25 másodperc alatt értünk fel a 35. emeletre. A liftben nem is volt sok gomb, hanem csak a 35 és a földszint.
És most vissza az elejére. Már útközben is volt kalandban részünk, ugyanis felszálltak a metróra kéregetni trombitával és harmonikával. És az emberek fülébe fújták. Azt hittem megsüketülök, még hosszú percekig zúgott a fülem utána. Aztán megérkeztünk a célállomásra. Bementünk a recepcióra és be lettünk mutatva az összes ott dolgozónak. Nem csak lent, mindenhol. Fontos embernek éreztem magam, hogy mindenkivel kezet kellett fognom. Először a 35-dik emeletet néztük meg, onnan is szép kilátás volt. Utána felmentünk a bárba, ami az 52. emeleten volt. Tele volt. Gondolhatjátok, hogy mindenki verseng az ablak melletti asztalért... Leültettek bennünket, a fiúk sört, én jázmin teát kértem, ez a szálloda Welcome teája. Valami különlegeset szerettem volna megkóstolni, ha már lehetőségem nyílt egy ilyen luxus helyre bejutni "ingyen". Az íze olyan volt, mintha egy virágcsokrot szopogattam volna. Keserű volt. Az első bögrével még nem volt rossz, igazán egzotikus volt, de a végére már durván keserű volt. Időközben átültettek minket, mert felszabadult egy hely az ablak mellett. Na az volt csak az igazi élmény. Beszélgettünk, jól éreztük magunkat. A ház ajándéka volt – protekció révén – egy kis nasi, édesség. Éééés az igazi luxus a WC-ben mutatkozott meg igazán. Fűtött WC ülőke volt. :D Ilyet még sehol nem tapasztaltam amióta itt vagyok. Kis egyszer használatos pamut kéztörlő törülköző volt, amit egy kosárba kellett dobni a végén. Sikerült kulcsot szerezni az egyik 39-dik emeleti elnöki lakosztályhoz. Khm... Kb. 100 négyzetméter, hatalmas nappali és beszélgetős szoba, gyönyörű kilátás, gombnyomásra működő ablaksötétítő. Az egész hotelben óriási csillogó üvegcsillárok voltak és ebben a lakosztályban is. 10.000 font egy éjszakára. Hálószoba gigászi franciaággyal és, mint a filmekben, szétnyitható ajtó mögött van a tv. Fürdőszoba: két mosdó, mindegyik előtt a tükörben(!) egy kis tv. (minek?) Konyha: hatalmas kávégép, rengeteg kávékapszulával, rengetegféle bor, volt köztük Tokaji is :) A hűtő tele borral és üdítővel, - a ház ajándéka, benne van az árban. :)
Igazi élmény volt. Köszönjük Luki! :)
Utána elköszöntünk Lukitól és Gáborral kettesben elsétáltunk még a Tower Bridge-hez. Megnéztünk, fényképezkedtünk, aztán hazajöttünk, mert elég késő volt már...
Szeretném megosztani veletek ezt az élményt, de sajnos koránt sem tudom a képekről úgy visszaadni, ahogyan nekem részem volt benne. Sorry :( De azért a képeket megnézhetitek :)
The Shard
zenészek a metrón
A 35. emeleti recepció
Itt kezdődnek a lakosztályról a képek:
