Bocs, hogy rég jelentkeztem, de kissé el vagyok havazva. Múlt héten pakolás volt, torna, hiszti és költözés. Lássuk sorban az eseményeket:
Pakolás, egymás után szépen sorban úgy, hogy minden beférjen. Sőt, nem csak azoknak kell beférni amiket kihoztunk, hanem azoknak is, amik azóta lettek. Tehát logisztika és sok zacskó kellett...
Múlt héten annyira el kezdett fájni a hátam megint, hogy újra elkezdtem a gyógytornát. Aki nem ismeri a történetet, annak néhány mondatban összefoglalom röviden: gerincferdüléssel kezdtem gyógytornára járni egy éve, mert fájt a hátam. 9 hónapig rendszeresen hetente kétszer csináltam. Aztán a ferdeség elmúlt, jött „helyette” egy merevség a gerincem felső részében a rossz testtartás miatt. (bocsi hivatalos szakszavakkal nem tudok szolgálni) Tehát gyenge a hátizmom és azt kell megerősíteni. Most pedig abba kellett hagynom a csoporttornát, mert kijöttünk ide, és emlékezetből kell csinálnom a gyakorlatokat. Elég sok eszembe jutott, szerencsére, még meg is lepődtem, hogy emlékszem. Muszáj erősíteni a hátizmaimat, hogy ne görnyedjek, mint egy öregasszony. Egyébként kifejezetten jól esett.
Csütörtökön sikerült kihisztiznem magam, kijött belőlem az összes eddigi kudarc, bánat, depresszió. Sorban érnek a kudarcok a nyelvismeret hiánya miatt, és állandóan azzal szembesülök, hogy már megint hülyét csináltam magamból. És kezd nagyon frusztrálni. Nem értem, amit mondanak és nem tudom kifejezni se magam. Ezért egy buta libának tűnök és látszatra se vagyok intelligens. Viszont másnap kicsit korrigáltam az esetet, ugyanazzal a személlyel volt dolgom és kicsit „normálisabbnak” tűntem, mint előző nap. Este végül megígérte a férjem, hogy elvisz shoppingolni, hogy jobb kedvre derítsen. Ruhát végül nem sikerült találnunk, de mindenképpen jobb lett a kedvem. Ebben az is közrejátszott, hogy találkoztunk T. Pityu ismerősünk hasonmásával :D (egy kicsit indiai verzióban)
Szombaton délre vártuk Hajnit és Pétert, hogy segítsenek a költözésben. Végül 3 körül meg is érkeztek. Kiderült, hogy tök jó kis piac szokott lenni az utcánkban vasárnaponként. Milyen kár, hogy egyszer se mozdultunk ki otthonról. Lementünk ebédelni a háztömb aljában lévő indiai étterembe. Én füstölt csirkét ettem kínai brokkolival és rizstésztával. Utána elvittünk egy kör cuccot az új helyre. Utána elvittünk még egy adag cuccot, Hajniék pedig ott aludtak a mi szállásunkon, mi meg az új helyen, mert másnap mentek vissza. A szállásadónkat Augusto-nak, brazil származású fiatalember, Gáborral egykorú. Két fiával élnek itt, a felesége 2 éve meghalt rákban. A két fiú kb. 4-6 éves. Nagy házuk van és az egyik szobát kaptuk meg. Katolikus, karizmatikus a család. Az apa nagy zenész, szokott esküvőkön játszani, templomban zenél. Alapvetően pedig informatika szektorban dolgozik. Nagyon kedvesek, közvetlenek. Van sok gitárja, két szintetizátor, dob... és ezek csak azok, amiket látunk. Vasárnap elmentünk Hajniért. A vonat megállóban magyar beszédre lettem figyelmes. Egy kicsit közelebb mentünk és kiderült, hogy nem hallucinálok, tényleg két magyar beszélgetett elég hangosan. Úgyhogy ott maradtunk egy kicsit hallgatózni, nekem meg feldobták a napom. :) Hárman együtt elmentünk a 11-es misére a St. Monicába, ahol afrikai mise volt. A fekete asszonyok afrikai öltözetben voltak, díszes csicsás, színes ruhákban, csillogó-villogó ékszerekben. Afrikai zene szólt és mindenki táncolt. Nagyon jó volt a hangulat. Ehhez képest a magyarok gyászmisét tartanak. Mintha nem is ünnep lenne a Szentmise megülése, hanem egy siralmas összejövetel. Egyébként ghanai az atya és gondolom a nép nagyrésze is onnan származik. A felajánlásnál hátra mentek az emberek (most csak az afrikaiak) és táncolva előre vonultak és kivitték a felajánlásaikat a plébánia javára: WC papírt, papírzsepit, konzervet meg tudom még mit, ezeket láttam. (ha sikerül, akkor mellékelek videót is, csak a férjem tudása is kell hozzá) Nagyon jó hangulatban telt a mise, másfél órás volt :) Utána Gábor otthon laptopot „szerelt”, mert benyeltek egy vírust Hajniék. Este 10-ig történt ez és utána hazajöttünk. Másnap pakolás a bőröndökből, szekrények takarítása, ismerkedés a házzal. Kedd este pedig együtt vacsoráztunk a családdal, meghívtak minket a vacsorájukra.
A vasárnapi jégeső utáni ég:
Ja tényleg, vasárnap jégeső esett :D
Ez a mi szobánk, bocs a kupiért, de még nem sikerült rendet rakni (kevés a szekrény)
