Végre elérkezett a nap, amikor eljutottunk a Sagrada familiába.

Csütörtök volt, a bőröndökkel a csomagtartóban elindultunk az utolsó állomásunkra ezen a nyaraláson.

Időpontra mentünk, úgyhogy beengedtek minket. Végre! Annyira izgatott vagyok. Kaptunk (ill. vettünk) magyar nyelvű útikalauzt és sorban mondta, hogy hol, mit látunk.

1882-ben kezdte építeni Antoni Gaudi, azóta is folyamatosan építik és a világ legnagyobb bazilikája lesz miután elkészül. A templomnak nagyon pontos és alapos tervrajza van, egyetlen tégla vagy szobor sem véletlen, hogy ott van, mindennek megvan a jelentése.

Gaudi egész életét ennek a templomnak a megépítésére szentelte, ez volt a fő műve végül ott is temették el. 2026-ra tervezik az befejezést, Gaudi halálának 100. évfordulójára.

Gaudi úgy tervezte, hogy látható legyen a város bármelyik pontjáról és kiemelkedjen a többi épület közül. 18 toronnyal tervezte, amelyek közül 12 az apostolok, 4 az evangélisták tiszteletére van szentelve; a fennmaradó két torony Jézus és Szűz Mária tiszteletét jelentik. 

A  bazilika fő tornya a Jézus-torony, amely a tervek szerint az összes többi fölé emelkedik majd. 170 méteres magasságával magasabb lesz a jelenlegi legmagasabb templomtoronynál, az ulmi székesegyház tornyánál. Ezt a magasságot úgy választották meg, hogy messziről is látni lehessen, de ne legyen magasabb a környező hegyeknél, hogy az ember műve ne magasodjon Isten műve fölé.

A templom ugyanolyan távolságra van a hegyektől, mint a tengertől, pontosan az akkori város középpontjába tervezték.

Először a Születés kaput vettük szemügyre. Ez az egyetlen elkészült kapu Gaudi életében, és egyben a legrégebbi is.

A Születés kapu: 

Jézus születésének ábrázolása szobrokban, motívumokban. Mint már mondtam, semmi nincs véletlenül ott, részletesen beszámolt nekünk a kis segédünk minden szobor funkciójáról. 

Belépve a szám tátva maradt. Eszméletlen gyönyörű és fényes. A templomok általában nem fényesek, de itt csak úgy áramlott be a természetes fény a hatalmas színes ablakokon át. Gyönyörű fények pompáztak minden irányban, amerre csak elnéztem. Gyorsan elfáradt a nyakunk a sok tekergetésben, néha pihentettük és a lenti dolgokban álmélkodtunk. 

Kint nem is tűnt fel, hogy ilyen sok ablak van a  templomon, bent viszont mégis észrevehető volt a különbség. Néztünk maketteket, hogy milyen lesz, amikor elkészül, megnéztük Gaudi tervrajzait is. Láttuk a kriptát, ahol Gaudi teste nyugszik. 

A középen lévő padsorba leültünk imádkozni, mert ez a szokásunk minden templomban, ahová betérünk, még ha csak turistáskodni is. Éppen akkor harangozták el a delet, úgyhogy meghallottuk a haragok kellemes csilingelését is. Annyira furcsa volt és különbözött a többi harangtól. Azért, mert hosszúkás alakúak és nem harang alakúak.

A fő kapu még nem készült el, az lesz a feltámadás kapuja.

Legvégén a Szenvedés kapuját néztük meg és a sekrestyét, majd onnan a múzeumba mentünk, ahol rengeteg történelmi eseményről lehetett tájékozódni és Gaudi terveibe bepillantást nyerni. Részletesen lerajzolt és makettezett mindent, hogy az utókor teljesen le tudja másolni az ő elképzelését.

Ez volt a hét kiteljesedése, méltó lezárása volt az elmúlt hétnek és örülök, hogy a Szent Család templom friss élményeivel indulunk haza, mert feltöltött a látvány és az emlék. Megegyeztünk abban, hogy '26-ban visszatérünk az elkészült templomot megcsodálni. 

Engem teljesen elvarázsolt a látvány, a színek, a méretek és az, hogy Gaudi mennyire vallásos volt.

És tényleg egész nap dolgoznak rajta, folyamatos munka zajlott, amíg ott tartózkodtunk. Az építkezést adományokból és a belépőjegyek árából finanszírozzák a mai napig.

Javaslom mindenkinek, aki Barcelonában jár, vagy a környékén, hogy semmiképpen se hagyja ki és foglaljon előre jegyet magának.

Sajnos csak ennyi fért bele, mennünk kell, hogy elérjük a gépünket.

Ami a legfurcsább volt a spanyol repülőtéren, hogy nem voltak sorok, ahogy megszoktuk, hanem káosz volt a security-n.