Álláskeresés. Eléggé melós dolog, főleg itt Angliában. Vannak helyek, ahová nem elég csak az önéletrajzot elküldeni, több órás meló van vele, hogy kitöltsük az adatlapokat.

Valakinek a javaslatára olyan munkákat kezdtem el nézni, amik valamilyen szintű nyelvtudást igényelnek, hogy legyen alkalmam fejlődni. Így a bolti eladóra esett a választás. Ha netán az mégsem jönne össze, mert nem vagyok elég jó nekik, akkor jöhet majd a takarítás. Szegény Gábor lenyom egy műszakot a munkahelyén, aztán itthon nekem segít munkát keresni és fordítani a jelentkezést. Nem egyszerű, az Aldi-nál és Lidl-nél egy tesztet kell kitölteni, szituációkkal és több órát vett igénybe az első, mert nem engednek csak úgy tovább. Kitöltöd az adatlapot, aztán még néhány kérdésre válaszolni kell, aztán itt elküldheted az önéletrajzod, itt most meg kell csinálnod a tesztet (Ami kb. 20 kérdés és minden válaszhoz van 4 lehetőség, amiből lehet választani. Van ahol 2 választ kel bejelölni, melyik a legrosszabb és melyik a legjobb döntés?), aztán az iskolai végzettségedet megadhatod, tantárgyanként, eredményenként, még jó, hogy csak 3 végzettségem van. Nem volt egyszerű beírni azt a sok mindent, de szerencsére megvannak angolul a tárgyaim nevei, úgyhogy legalább azt nem kellett külön lefordítani.

Viszont közben meg azon parázok, hogy felhívnak és nem fogom érteni, amit mondanak és minden telefoncsengéstől görcsbe rándul a gyomrom és teljesen stresszes vagyok. Közben meg azt lesem, hogy miért nem jelentkeznek már? Biztos nem vagyok elég jó nekik vagy lehet hogy túlképzett vagyok. Vagy talán csak nem dolgozták még fel? Akárhogyis, kb. 7-8 helyre küldtem el a jelentkezést hétvége óta. Persze azért megvannak a favoritok, hogy hova szeretnék mindenképp bekerülni, ilyen pl. a Primark (ruhabolt) és a Poundland (a helyi 100 Ft-os, ahol minden csak 1 fontba kerül). Ezek a kedvenc üzleteim. Primarkba kerestek eladót, de a Poundlandba még nem láttam hirdetést.