Kedden bemegyek dolgozni és rögtön az első percben megtudom, hogy ma nem lesz itt a menedzser és nagyon mérges vagyok rá, mert ez azt jelenti, hogy akkor ma se lesz szerződés.

Szombaton végre felültünk az óriáskerékre, amivel egyszer már megpróbálkoztunk. Nagyon vártam ezt a napot, visszaszámláltam: már csak kettőt kell aludni, már csak egyet kell aludni. :)

Új fejezetet nyitok az életemben, egyedül elmentem kirándulni, fotózni. Egyedül megterveztem, hogy hova megyek, hogy jutok el oda és egyedül elintéztem, amit akartam. A Tower Bridge-hez mentem fotózni.

Ez az a fajta ebéd, amit olyankor készítesz, amikor benézel a hűtőbe és összeszeded ami otthon van

Hozzávalók:

400 g paradicsomszósz vagy darabos paradicsom konzerv

Kedden kimutatta a foga fehérjét ez a munka, megmutatta az embertelen oldalát. Kiderült ugyanis, hogy még a 30 fok ellenére sem lehet rövidnadrágban lenni, hanem hosszú fekete vagy kék vagy farmer nadrág az előírás.

Hétfőn bank holiday, azaz munkaszüneti nap volt. Én vasárnap estig abban a tudatban voltam, hogy én dolgozok, mindenki más meg otthon lesz.

Szombaton elmentünk a Victoria parkba, az egyik közeli parkba ebéd után sétálni egyet. Augustoék ma kell, hogy hazaérkezzenek, úgyhogy addig eltöltjük a délután, mert úgy is szép időnk van.

Biztos feltettétek magatoknak a kérdést: és hogy tudtam magam az elején megértetni 0 nyelvtudással? Hogy tudtam ilyen gyorsan beilleszkedni az itteni létbe? Erre csak annyit tudok válaszolni: az első néhány hónapom csak megfigyeléssel telt.

Kezdek beletörődni a sorsomba és ha már úgyis itt kell lennünk, akkor legalább otthonossá kell tenni a helyünket. Tehát elkezdtem díszíteni a szobát, vettünk pl. ágytakarót is. Fél év kellett, hogy leessen, hogy ha már az ágyra kell ülnünk hely és szék hiányában, akkor legalább ne az ágyneműre üljünk, hanem vegyünk ágytakarót.