Másnapra strandolást terveztünk, de sajnos be volt borulva az ég, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy inkább megcseréljük a következő napi programmal, tehát elmentünk Figueres-be. Azon belül is megnéztünk egy várat és a Dali Múzeumot (ez Gábornak volt fontos, ő szereti Dalit).

A tengertől el, a szárazföld felé, jobban mondva a hegyek felé vettük az irányt. Kicsit későn, délután értünk oda, ha tudtuk volna, hogy ide jövünk, akkor hamarabb indulunk és kelünk fel reggel. Semmi baj, pont elég volt másfél óra körbejárni a várat. Nagyon szép kilátás tárult elénk, gyönyörű hatalmas hegység magasodott a távolban. Én le voltam nyűgözve, nekem ez a látvány még talán a tengernél is izgalmasabb volt. (Látszik, hogy alföldi lány vagyok)

Megtudtuk, hogy ez Európa egyik legnagyobb erődítménye közé tartozott és katonák laktak benne. Kissé romos állapotban van ma már, de szinte látni lehetett, ahogy az ellenség megpróbál behatolni azokon a magas és vastag falakon. Alapvetően jól össze volt rakva, még a közelebbi hegyen is látszott, hogy onnan származnak a kövek, de az idő foga alaposan megrágta.

A Dali Múzeum nem lesz egy felejthetetlen emlék számomra. Ott is meleg volt, és én nem igazán szeretem őt. Annyira elvont, annyira beteg, hogy az már sok. Egyedüli, amit tetszett az, hogy a feleségét nem "csúnyította el", nem hozta megszégyenítő helyzetbe. Annyira szerette őt, annyira szépnek tartotta, hogy őt inkább megtartotta a természetes valójában.

 A kupola      Egy Smartot béreltünk és az volt a jó ezzel az autóval, hogy pici helyre is be lehetett állni. Volt egy normál autó számára kicsi hely és gond nélkül befértünk.

Az estét vacsorával zártuk, itt még az is jellemző, hogy egyes éttermek csak este 7-kor vagy 8-kor nyitnak. Úgyhogy kellett még várnunk egy keveset mire kinyit az egyik, már nagyon éhesek voltunk. Gábor kipróbálta az egyik helyi specialitást, az ún. paellát. Én nem voltam olyan bátor és inkább csak egy sima halat rendeltem. Rossz választás volt, mert nagyon nem volt íze. Úgyhogy Gáboréba időnként belekanalaztam, az jobban ízlett. Nem is gondoltam volna. Annyira nem tartozik a kedvenceim közé a tenger gyümölcsei: kagylók, tintahal stb. Viszont a rizs finoman, kicsit lecsósan volt elkészítve.

Vasárnap reggel misére mentünk a tőlünk 2 percre lévő templomba. Nagyon szép az a templom. Bent nagyon meleg volt és a misén több nyelven köszöntötték a népet és olvasták fel az evangéliumot. Olasz, francia, német, angol, talán lengyel, meg még valami felismerhetetlen nyelven. A mise hol latinul, hol spanyolul volt. 

Mise után ebédeltünk és pihentünk 4-ig. Utána kimentünk a strandra és naplementéig ott voltunk. Kellemes volt az idő akkor már. Sőt a víz is, elég sokat feküdtem benne. Legalábbis az én mércém szerint mérve soknak számított. Pihentető volt a délután.

Viszont ezen a strandon nem apró szemű homok volt, hanem picit nagyobb méretű kavicsok, de nem olyan, mint a sóderben. Inkább csak "nem olyan alaposan őrölt kőzet". :) Mezítláb sétálva nem tudtuk eldönteni, hogy a kavicsok szúrják a talpunkat azért fáj, vagy azért, mert forró a homok. Vagy a kettő együttesen még rosszabb kombinációt ad ki.