Szerdán megyünk nyaralni, remélhetőleg, amikor visszaérünk már meglesz az új cím, ahová költözni fogunk. 

Hétvégén összepakoltunk mindent az útra és majdnem mindent a bedobozoltunk a szobában. Még hétfőn, kedden lesz rá módunk az utolsó simításokat elvégezni, mert amikor visszajövünk azon a hétvégén már költözés lesz, és akkor már nem lesz időnk kapkodni a pakolással is. Október 5-ig kell elhagynunk ezt a lakást és mivel mi már nem akarunk hosszútávon maradni, ezért úgy döntöttünk, hogy Augustoékkal maradunk.

Camila és Arthur még az esküvő előtti héten kiköltöztek, egy másik londoni lakásba. Jogos a kérdés, hogy miért minket választottak a család helyett. A válasz egyszerű, azért, mert így lehet magánéletük nekik is és nekünk is. Tudunk két külön nyelven beszélni, amit a másik nem ért, úgyhogy nem kell belefolynunk egymás magán szférájába. Hétfőn este kezdődik az új tanfolyam, amire még így gyorsan beiratkoztam, mielőtt hazaköltöznénk. Kihasználom az összes lehetőséget, amit még lehet a fejlődésre, mert utána már nem lesz ilyen egyszerű gyakorolni a nyelvet.

A beiratkozás sem zajlott zökkenőmentesen. Először nem is akartak fogadni, mert azt mondták jöjjek vissza holnap. Mondtam, hogy már háromszor jártam itt két hét alatt, (a srác emlékezett is rám és arra is, hogy ő mondta, hogy jöjjek vissza a jövőhéten) úgyhogy nem akarok többet visszajönni. Már éppen sarkon fordultam és elhatároztam, hogy akkor ennyi volt, én ide többet be nem teszem a lábam, amikor utánam jött a srác és rögtön kerített egy tanárt, aki tudott foglalkozni velem. Kitöltöttem a papírt és kifizettem a tandíjat és amikor felmentem az irodába, hogy beszéljek az igazgatóval és elkérjem az órarendet (aki egyébként ismer, mert tanultam nála elsőben) kiderítette, hogy rossz tandíjat fizettem be, mert a nappali tagozatos árat fizettem. 

Szóval lejött velem, hogy kiderítse mi is történt. Én mondtam, hogy tőlem senki nem kérdezte meg, hogy esti vagy reggeli képzésre szeretnék járni, azt hittem, hogy akkor automatikusan az estire vesznek, mert előzőleg is arra jártam. Kérdezte, hogy nem volt furcsa, hogy ilyen sokat kellett fizetnem? Mondom de igen, de én nem tudom az árakat, szóval nem kérdeztem. Tehát kiderítette, hogy a pénzt nem olyan egyszerű visszakapni, mert kártyával fizettem. (nyilván nem járkálok 200-260 font kp-vel) Mondtam, hogy készpénz is jó nekem, de azt mondták, hogy muszáj a kártyára visszaadniuk. Végül abban maradtunk, hogy menjek haza, szept. 17-én találkozunk és addig ő elintézi, hogy visszakapjam a pénzem. Egyébként annyira jóban vagyunk, hogy kikérte a véleményem abban is, hogy mit szólnék hozzá, ha fél 7 helyett 6-kor kezdenénk. Mondtam nekem az jobb lenne, mert messze lakom, azt mondta tudja, emlékszik... :D