A héten hozattunk kaját házhozszállítással, mert nagyobb dolgokra is szükségünk volt, mint mosópor. Én most egyébként sem tudok elmenni boltba vásárolni, Gábor járt a héten, aztán meg ő is megsérült.

Péntek este érkezett meg. Lent a többiek nyitottak ajtót, aztán pedig én voltam az első, aki lement kettőnk közül. A srác mondta, hogy nem tud számlát adni, mert nem jó a rendszerük, de e-mailben megkaptuk. Mondom rendben, nem gond. Értettem, amit mondott, mert úgy beszélt, mint én. Külföldiesen, szavanként. Aztán azt mondta, hogy kérhet valakit, aki elmúlt 18? Kérdeztem, hogy személyit akar? Azt mondta az is jó, ekkor megjelent Gábor. Azt mondta, hogy ő is jó lesz az átvételhez. Ekkor esett le, hogy nem nézett 18-nak. Jót röhögtem utána. Igazából akkor nem értettem hirtelen, amit mondott. Mármint a jelentést értettem, csak a nem fogtam fel. Gábor mondta, hogy nézzek tükörbe, mert 14 évesnek nézek ki, nyuszis pizsamában nyitottam ajtót. Még sokáig röhögtem rajta, azt hiszem én már örök fiatal maradok.