Vasárnap a piknikezés után fáradtan feküdtem, hétfőn viszont hajnalban keltem, mert napfelkeltét akartam fotózni.

Tehát 3-kor keltem és kimentem a kiszemelt helyszínre, a fotósok azt mondják, hogy az ún. kék órákban a legjobbak a színek. Én is ki akartam próbálni hát. Úgyhogy helyszínnek a Tower Bridge-t néztem ki. Felpakoltam az állványomat, a fényképezőgépet teljes felszerelésével és nekivágtam a korai útnak. 05:01-kor kel a nap és előtte oda akartam érni, hogy beállítsam a felszerelést és nehogy lemaradjak. Tehát 4-kor elindultam, de elterelték a buszt, úgyhogy kicsit keresztülhúzta a számításaimat, és már kezdett világosodni. Nagyon aggódtam amiatt, hogy le fogok maradni, de végül nem maradtam le semmiről.

Felkészültem a hidegre, felöltöztem rendesen, vittem sapkát, kesztyűt és sálat. Továbbá volt nálam víz és ennivaló. Sokkal jobb ilyenkor a város, nagyon tetszett, hogy alig találkoztam emberrel. Felállítottam az állványt és vártam. Hogy mire azt nem tudom, de csak álltam és vártam, hogy felkeljen a nap. Időnként készítettem egy képet és továbbra is csak vártam. Aztán háromnegyed 6 körül ráuntam, összepakoltam és eljöttem. 

Tettem egy nagy sétát a St.Paul's-ig, amit végülis akár ki is hagyhattam volna, mert úgy emlékeztem, hogy közelebb van. Úgy sétáltam, mint egy zombi, nagyon álmos voltam.

A gond csak az volt, hogy nem voltak felhők és elég nehéz úgy lefotózni a témát, hogy nincs min megmutatni, hogy ez napfelkeltében készült. Az elején volt egy kevés, de később eltűntek. Elég nehéz volt úgy ott várakozni, hogy nem is tudom, hogy mire várok. Fotóskollégákkal is találkoztam, akik szintén koránkelők. 

Kb. 5 percenként készítettem egy képet, úgyhogy nagyon nehéz dolgom van kiválasztani azt az egyet, amit tökéletes lett, mert mindegyik egyforma.

Amikor hazaértem Gábor épp reggelizett, csatlakoztam hozzá, beszámoltam arról, hogy mi volt és rögtön bebújtam az ágyba. Fél 11-ig fel se keltem, már arra sem emlékeztem, amikor Gábor elment, azonnal elnyomott az álom.

És a végeredmény: