Húsvét előtti vasárnap, márc. 25-én, az egyik barátunk meghívott minket egy kis londoni kirándulásra, és mivel nem volt dolgunk úgyse, ezért elmentünk.

Az ő barátaik is itt voltak most éppen, egy japán család és egy horvát fiatalember. A King's Cross állomáson találkoztunk. Így néz ki az állomás: 

Utána átmetróztunk a Camden Town nevű híres, hatalmas piacra, ahol Eszter is dolgozik. Tényleg hatalmas hely, árusok egymás hegyén-hátán, még az utcán is. Az egyiknél megálltam táskákat nézni. 3 perc alatt lealkudott 15 fontot az árból. Nem semmi! Csak óvatosan megkérdeztem, hogy mennyibe kerül. Az ár 35-ről indult és csak röpködtek az ötösök lefelé. A végén 20-ért már csomagolni akarta. Én meg csak néztem, hogy mi van. Aztán, amikor kiderült, hogy nincs nálunk kp, csak bankkártya, akkor már vette is ki a szatyorból, hogy akkor nincs táska. Meg se akartam venni, pedig egy Michael Kors táska volt (nyilván nem eredeti ennyiért). De akkor is, egy MK táska ennyiért!!!??

Az volt a legidegesítőbb, hogy tudtam, hogy még így is megéri neki, én pedig azt fizetném ki, ami nekem jó ár, ő meg kitudja mennyit keresne rajtam.

A környék tele volt különleges épületekkel, furcsa díszítéssel.         Az embertömeg akkora, hogy inkább többet nem megyek vissza, legalábbis nem hétvégén. Furcsaságok tömkelege, hogy drágábbnál drágább autókat is láttunk párat.   Utána ebédelni bementünk egy magyar helyre, ahol különféle lángos különlegességeket árutak. Különféle töltött lángost, sima lángos, gulyás levest, pálinkát. Egy kicsi hely volt, néhány asztallal, néztük is, hogy hogyan fogunk leülni oda 9-en (ebből 3 gyerek), de aztán sikerült megoldani, hogy mindenki asztalhoz kerüljön. Mi sima sajtos-tejfölös lángost kértünk, mert ismerjük, a külföldiek bevállalósabbak voltak, mert ők töltöttet kértek. Jól nézett ki, nem volt kifogásom vele igazából, mi ebédeltünk otthon, úgyhogy csak egyet feleztünk ketten. A falakon magyarországi tárgyak, italok, kalocsai mintás terítők voltak, hogy még hangulatosabb legyen és emlékeztessen hazánkra.

Azon beszélgettünk (magyarok), hogy mennyire furcsa már, hogy a japán nők nem öregszenek. Az anyuka olyan idősnek nézett ki, mint én, pedig van két nagy gyereke. De sokkal öregebb, mint amennyinek kinéz, kb. 40 éves valójában.    

A következő állomás a Regent's Park volt, ahová elbuszoztunk. Micsoda villák voltak arrafelé. Ez egy nagyon szép park, tele mókussal, virágokkal. Volt sok cseresznyefa és az emberek sorban álltak a fotózkodáshoz a fák alatt. Ez a japánok egyik jelképe, úgyhogy ők is készítettek családi fotót. Látszott rajtuk, hogy nagyon örülnek a látványnak. Megállapítottam, hogy itt a tavasz, ez a sok szép virágból kiderült. Nem sokáig maradtunk, mert fájt a lábam, a többiek még maradtak játszóterezni.   

Nagyon gyorsan szaladgáltak a mókusok, úgyhogy nagyon hálás vagyok ezekért a képekért, hogy sikerült elkészítenem.