Otthon az idegenben

Mindenes

2018. február 25. 22:05 - KicsiKitti

Végre a jelenben

Most végre utolértem magam a történetekben és ez már a jelenben szól.

Hétfőn reggel ellenőrzésünk volt. Jön le Ayan rohanva, hogy itt van a lady, vagyis az ellenőr. Gyorsan ő is felvette a kötényét és engem is figyelmeztetett. Később keresem, hogy hol a lady, sehol nem volt, aztán kiderült, hogy az a lady egy férfi. Nem is értem, hogy miért lady-t mondott. :)

Újabban rövidebb nadrágot használok, ilyen térd alatti, térdig érő leggingset, mert nagyon melegem van, mindig rosszul vagyok, megy a sütő egész nap és van vagy 40 fok bent. És mindig amikor kinyitom az ablakot, akkor Ayan becsukja és ezt eljátszuk többször. Ez van, amikor az ember egy afriakaival dolgozik együtt, neki sosincs melege.  A lényeg, hogy engedélyt kaptam a menedzsertől, hogy hordhatok rövidebb nadrágot.

Megkérdezte az ellenőrtől, hogy ez így oké-e? Lehet-e, hogy ezt a nadrágot hordjam? Néz rám, néz rám, aztán elfintorodik, és elkezdte rázni a fejét, hogy ezt így nem lehet. Nézek rá és mondom, hogy szóval akkor másik munkát kell keresnem? Erre a menedzser elnevette magát, az ellenőrt természetesen nem igazán érdekelte, hogy én itt dolgozok-e vagy máshol. A menedzser meg ugye nem tudott róla, hogy halálosan komolyan gondolom. Meghagytam neki a viccelés tudatát, nem tudja, hogy a jövőhéten fel akarok mondani. A fülembe súgta, hogy beszélni fog vele, hogy hordhassam ezt a nadrágot. Ő még mindig az előléptetésnél jár, hogy arra képez ki. Nem igazán érdekel az előléptetés. Délután 3 körül elment az ellenőr, addig mindenki vigyázzban állt.

Most először sokat beszélgettünk az egyik kollégámmal, a bangladesivel, hogy mi a helyzet. Kiderült, hogy ő 3 Subway-ben dolgozik összesen, szóval még két másik Subway-ben van. Ezért is tűnt fel, hogy nálunk csak délutánonként van, vagyis a zárás az övé és heti 3 napot dolgozik nálunk. Beszéltük, hogy én logisztikus vagyok és úgy meglepődött, hogy majd kiesett a szeme, úgy kidülledt. Azt mondja: Tényleg?! Nem értem, hogy miért lepődött meg ezen. Mindegy, az vagyok és kész.

Hétfőn este volt egy ún. Momentum Monday az egyik nyugat-londoni pubban, egy kötetlen beszélgetés, sörözés a a Momentum aktivistáival. Igazából úgy kerültünk oda, hogy Gábort megkereste az egyik szervező Facebookon, hogy látta, hogy az előző alkalommal a Facebookon bejelölte, hogy érdekli az esemény, de mégse ment el rá, hogy esetleg most ráérne-e, hogy elmenjen. Közben kiderült, hogy ez a szervező az én volt évfolyamtársam a gimiben Szegeden. Úgy döntöttünk, hogy jó, ha már ismerős hív minket akkor igazából politikai állástól függetlenül elmegyünk, végül is mi bajunk lehet belőle? Max. megpróbálnak megdumálni minket, hogy szavazzunk rájuk.

Ez egy havi 1 alkalommal megrendezett esemény londoni magyaroknak. Elmegyünk, magyarok között leszünk, megismerünk új magyarokat, hátha esetleg még új kapcsolatok is kialakulhatnak és hazajövünk és ennyi, soha többet. Meggyőzni meg úgyse tudnak semmiről.

Elmentünk és beszélgettünk, Szilvivel rég találkoztunk. Érettségi óta először Londonban találkoztunk újra és annyira durva, hogy ilyen kicsi a világ, mert ő hét éve érettségi után kijött Londonba és azóta itt van. Igazából nagyon jó volt a társaság, tanult emberek voltak, jó volt köztük lenni.Tényleg kötetlen beszélgetés volt, sörözés, ki mit evett, ivott. Eltelt és nem próbáltak minket meggyőzni arról, hogy szavazzunk a Momentumra és csatlakozzunk hozzájuk. Viszont sok minden kiderült a pártról is, az emberekről magukról is. Volt egy körbe bemutatkozó kör, néhány mondatot mondjál magadról, ki vagy, hogy kerülsz ide és mikor akarsz visszamenni. A végén annyi volt, hogy az egyik szervező odajött hozzám, hogy sok embert ismer és lesz egy esemény májusban, londoni magyar kreatívoknak egy találkozója lesz. A bemutatkozásban mondtam, hogy készülök felmondani, és odajött hozzám, hogy esetleg álláslehetőséget ott találnék, hogyha szeretek kreatívkodni. Mondtam, hogy igen, nagyon is szeretnék a fotózás irányába menni. Mivel látok benne jövőt és persze azért jóval több pénzt tudok vele keresni, mint a Subway-ben. No comment.

 

Másnap, kedden tovább alhattam, szabadnapos voltam. Írtam az előző bejegyzésben, hogy a szomszéd most kezdte szigeteltetni a házát, úgyhogy elkezdték a munkálatot fél kilenc körül. Én 8 körül keltem fel, fél kilenc körül megkezdték a munkálatokat, kalapáltak, fúrtak meg minden, ami kell. Mivel itt úgy vannak építve a házak, hogy egymásra rá vannak építve és ugyanaz a fala a két épületnek, ezért olyan érzésem volt a szobában, - az utcafelőli szoba a miénk - mintha a mi falunkat vernék, és nagyon késztetést éreztem arra, hogy visszakopogjak neki. Annyira nem volt vészes, néztem a sorozataimat és csak feltekertem a hangerőt, igazából ennyi történt. Amikor nagyon idegesítővé vált, akkor úgy döntöttem, hogy bemegyek Gáborhoz a belvárosba fotózok egyet, aztán hazajövök. Eléggé borongós nap volt, de amikor elindultam sütött a nap, úgyhogy gyorsan kihasználom és már itt se vagyok. Mire beértem a belvárosba eltűnt a nap megint, aztán mondom jó akkor ennek nincs értelme, ilyen időben nem lehet fotózni, Hazamentem és mire visszaértem Forest Gate-be ismét hét ágra sütött a nap. Mondom jó, akkor hazamegyek és ennyi volt.

Délelőtt éppen elkezdtem bekapcsolni a sorozatomat, amikor csöngettek. Kinyitom és a tulaj jött. Hozta magával a - nem is tudom minek hívjam - nem a szerelőt, mert igazából nő jött, szerintem ő mérte fel a munkálatokat, hogy mennyibe fog kerülni. Árajánlatról beszélt és körbefotózta a házat, az összes szobát. Aztán mondták, hogy a héten a mi lakásunkat is felállványozzák, úgyhogy elkezdik a munkálatokat végre. (vasárnap van és még nem jöttek) Már nem bírjuk a  penészt, nagyon meguntuk a sarokban. Gyorsan eltelt a nap, de legalább nagyon sok mindent el tudtam intézni és még a pihenésre is jutott időm.

 

Szerdán visszamentem a munkába és természetesen, amikor kiveszek egy szabadnapot, beteg vagyok vagy hétvége van, akkor amikor visszamegyek mindig kész káosz van. Majd megőrülök a sok munkától és a sok elkészítetlen feladattól. Most is így volt. Ráadásul a menedzser se volt, beteg volt és hárman voltunk csak bent. Ayan kérte, hogy én irányítsam őket. Miért pont én??? És mit kéne irányítani? Mindenki tudja a dolgát. Egy órát túlóráztam, úgyhogy négyig voltam, mert segíteni kellett a kollégámnak.

Csütörtökön munka után elmentem Stratfordba és bevittem az önéletrajzom a Pret-be. Attila éppen nem volt bent,  azt mondták, hogy fél óra múlva talán megérkezik. De igazából vagy megérkezik vagy nem, úgyhogy úgy döntöttem nem várom meg. Tehát azt mondtam, hogy akkor adják oda neki az önéletrajzom. de olyan szerencsés voltam, hogy éppen ott volt egy másik magyar. 

Kivette a srácnak a kezéből az önéletrajzom és megkérdezte, hogy Where are you from? Én mondtam, hogy Hungary. Azt mondja én is. Először nem is tudatosult bennem, hogy magyarul beszél, aztán esett le, hogy hozzám beszél és értem amit mond. Meglátta a nevem az önéletrajzon és abból találta ki. Azt mondta, hogy 3-ra kellett volna jönnie és fél 4 körül volt, és fél óra múlva elvileg ideér, de nem biztos. Odaadja neki az önéletrajzom, és ráírta a nevet, aki ajánlotta, úgyhogy Gábor azt mondta, hogy fél lábbal már bent is vagyok. :) Nagyon boldog voltam utána és feldobott, hogy beszéltem egy magyarral. Végülis, ha én lennék egy menedzser, akkor az ő helyében szerintem én is elsősorban magyarokat keresnék, mert úgy könnyebb a teamet kialakítani, hogy értik egymást az alkalmazottak.

Első benyomásom a helyről: nagyon nagy. Tágas és sok asztal tartozik hozzá.

A pultban álló srác alig beszélt angolul. Amikor odaadtam neki az önéletrajzot, akkor megkérdezte: He know? Aztán megáll, gondolkodik, látom a szövegbuborékokat a feje fölött. Aztán kijavítja saját magát: He-knows-this? - és mutat a papírra. Mondom: No.

Helyesen úgy lett volna: Does he know? De mivel külföldi vagyok, ezért már az első kérdést is megértettem.

---

Szombaton elmentünk étterembe ebédelni. Nem volt kedvünk főzni és igazából elmúlt az idő is és azon kaptuk magunkat, hogy éhesek vagyunk, úgyhogy a leggyorsabb megoldás az étterem volt. Szépen kicsinosítottam magam, készült néhány fénykép is, jól éreztem magam, finom volt. Egy litván étteremben voltunk, és jól főznek. Úgy voltunk vele, hogy ha már kicsinosítottuk magunkat, akkor ez legyen egy randi. :) (Úgyse járunk olyan sűrűn étterembe) A szép ruha és a smink mindig erős önbizalmat ad, úgyhogy jól éreztem magam a bőrömben és jól sikerült a smink is.  :) Egy éve nem voltam csinos és már hiányzott és most ehhez volt kedvem, tényleg megjött az önbizalmam is. :)

28424690_2377048952312661_9028580845805499060_o.jpg 28424634_2377181382299418_8204047465853654077_o.jpg 28423584_1640336206059038_8297434685191678024_o.jpg

Céklaleves: reszelt cékla, gomba és az a tetején nem eper, bár úgy néz ki, hanem tejföl. Először én is csodálkoztam, hogy miért van egy eperdarab a céklalevesben. :)

28165115_2377180865632803_7414694930906875990_o.jpg

Valami aszalt szilvával töltött csirkemell mustáros tejszínes bundában, borsós-kapros tejszínes szószban és salátával.  Ezt ettem és nagyon finom volt, kár, hogy nem lehet elkérni a receptet! :(

28238094_1640337009392291_5575123951097551669_o.jpg

És úgy tűnik, hogy a litvánok nagyon szeretik a krumplit, mert még a leveshez is adtak. 

Az étterem pedig itt van, ajánlom annak, aki erre jár: https://www.google.co.uk/maps/place/Berneliu+uzeiga+Shepherds+Inn/@51.5589589,0.0056516,17z/data=!4m5!3m4!1s0x47d8a778c35aa68d:0x2b428bc12d08f297!8m2!3d51.5589589!4d0.006953?hl=hu

Szólj hozzá!
Címkék: munka

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztimennianglia.blog.hu/api/trackback/id/tr7713697530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása