Ma gulyáslevest főztem ebédre. Lett annyi, hogy megkínáltuk belőle a többieket is. Amúgy terveztem már, hogy megmutatom milyen is egy igazi tradicionális magyar étel.

Most jött egy jó hír, kiderült, hogy a teljes összeget visszafizeti a biztosító a fogászati kezelésért, úgyhogy megéri várni! Egy évben 250 fontig fizeti ki, és az enyém 240 font lesz... :)

Kezdem elveszíteni az angolba és ebbe az egészbe vetett hitemet. Tegnap mentem közibe, Gáborral megbeszéltük, hogy találkozunk előtte és elmegyünk vásárolni. Az állomásra érve hallom, hogy törölték a vonatomat. Hívtam Gábort, hogy nem tudom mi van és mikor érek oda, mert ez van. Vásároljon egyedül.

Kész, mindennek vége, ennyi volt. Utolért a végzetem, és már nem tudom megállítani. Elérkezett az idő, amitől egész életemben féltem, elkezdtek romlani a fogaim. Tudom, ez most úgy hangzik, mint egy szörnyű tragédia, de higgyétek el nekem: EZ IGENIS EGY SZÖRNYŰ TRAGÉDIA!

Azt hiszem eddig nem voltam tisztában a tömeg fogalmával. Itt, ami a metrón van reggelente (Central line), az tömeg. Most már elhiszem azt, hogyha pánik törne ki, és futásnak indulna a tömeg, simán agyon lehet taposni azt, aki elesik.