Kedden átkerültem az entry(belépő) 3-as angol csoportba. A 3-as csoport tanárja megnézte a dolgozatomat és azt mondta mehetek, próbáljam ki.

Kicsit idegennek éreztem magam a csoportban, úgy éreztem, hogy nem vagyok azon a szinten, amin a többiek. Nem tudom mi lesz, mert kellene tudom olyat, hogy múlt idő, meg folyamatos jelen. Próbáltam felvenni a fonalat, hogy miről is van szó, a tanár óra végén megkérdezte, hogy érzem, fog-e nekem menni ez a szint és mondtam neki, hogy nem tudom, mert soha nem tanultam otthon angolt és a múlt időt se tanultam. (Azt mondta, hogy ahhoz képest jól használom.) Beszéltem neki kicsit a Duolingóról, a programról, amin tanulok angol nyelvtant a telefonomon. 

Aztán sikerült annyira eltévednem az iskolában, hogy olyan helyen lyukadtam ki, ahová diákok nem mehetnek. Örültem, hogy végre találtam egy liftet, amivel le tudok menni, de mint kiderült, nem használhattam volna azt a liftet. Mert nem mindegy melyiket használom. Annyira ügyelnek arra az angolok, hogy mindent kitáblázzanak, hogy mit nem szabad, meg szabad, pl. a WC-be, hogy öblíts le magad után vagy a vonaton, hogy nyisd ki az ablakot, a szellőzés miatt, de pont ahová kellene hogy kitáblázzák, hogy pl. diákok nem használhatják ezt a liftet, oda nem írják ki. Így is eltévedek, nem találom magam. erre nagy nehezen találok egy liftet és lent közli velem a portás, hogy diákok erre a részre nem jöhetnek. Mit csináljak akkor mégis??? Rosszabb ez a hely, mint Karolina. Sokkal-sokkal bonyolultabb, mint a Karolina Iskola Szegeden. Honnan tudhattam volna, hogy földszint, földszint között is van különbség. Hirtelen köpni-nyelni se tudtam, akkor még is hogy jutok ki ebből az iskolából segítsen már!

Itt vannak végre a várva várt képek az iskolámról és a környékről:

Teljesen olyan, mintha másik városban lennék, nagyon mediterrán hangulata van ennek a városrésznek. Nekem nagyon tetszik! Nézzétek!

Képek az iskoláról:

Itt véletlenül sikerült a (volt) osztálytársaimat lencsevégre kapni, a három fiú az épület előtt, a nyíl jelöli őket.  Ez valami kiülős hely az épületben.

 Szerdán annyira jók voltunk, hogy mire beért a menedzser 10-re már minden kész volt. Délben volt egy új lány a munkában, akinek segíteni kellett, megmutatni, hogy hogyan kell csinálni. A déli nagy hajtásban volt itt, és feltorlódtak a szendvicsek kicsit :) El se akartam hinni, hogy máris én tanítok be, amikor én is még csak most tanulok. Azon gondolkodtam, hogy szerintem én is ilyen lehettem, ma már sokkal gyorsabb vagyok, mint az elején. Viszont még mindig én vagyok a leglassabb gyorséttermes :D

A csütörtöki óra nagyon jó hangulatban telt, szereztem egy új barátot. Egy Moldovából érkező lánnyal vártunk a terem előtt és beszélgettünk. Utána egy asztalhoz ültünk és odajött még egy spanyol lány, akinek nagyon nem lehet érteni a beszédét.Jó volt a hangulat, egymásnak segítettünk. Az egyik a kiejtésben jobb, ő segített a másiknak a kiejtést gyakorolni, a másik a nyelvtanban volt jobb, ő meg abban segített, azt magyarázta. Kölcsönösen kiegészítettük egymást. Én mindkettőben jó vagyok, úgyhogy engem mindenben kérdeztek. :D (jó, azért volt olyan kérdés, amire én sem tudtam a választ) Az volt a feladat hogy egymás hibáit javítottuk ki közösen. Visszakapták a tesztjüket és a nyelvtani hibák meg voltak jelölve rajta (a súlyosabbak) és arra kellett közösen rájönnünk. Így azért talán jobban megmarad, mintha csak visszaadta volna kijavítva a dolgozatot, megnézed és vállat vonsz.