Ma délre voltam hivatalos állásinterjúra Tottenham városrészben. Nem fáj a lábam, hurrá!

Mivel viszonylag hosszú út várt rám és nem tudtam, milyen gyorsan lehet eljutni oda, ezért időben elindultam, így fél 12-re odaértem. 1 óra út, 2 átszállás: 1 overground, 2 busz. Bementem a boltba és mondtam, hogy állásinterjúra jöttem, majd elirányított, hogy hová menjek. Nagyon ideges voltam addigra. Tegnap este nem voltam, induláskor kezdődött, de hogy miért? Leültem és vártam, azt hittem, hogy esetleg még akár hamarabb is túl lehetek rajta. Teltek a percek és úgy tűnik ezek megvárják a 12-t, közben gyülekeztek a jelöltek. Elmúlt dél és még sehol senki, én meg mindjárt hazamegyek, ha még sokáig várakoztatnak. 12:20-kor mentünk be egy szobába csoportosan. Leültünk és tartottak egy beszámolót, három menedzser volt, 9 embert keresnek különböző pozícióra és heten voltunk. Vegyes volt a csapat, volt fekete, volt egy halványabb fekete, volt aki nem tűnt túl iskolázottnak, volt aki jelenleg is menedzser valahol, de egy közös volt, mindenki jól beszélt angolul. Az interjúztatók britek voltak az biztos, mert nem nagyon értettem, amit mondtak. Azon gondolkodtam végig, hogy mit keresek én itt, de csak amellett, hogy nagyon rossz, hogy ezerrel nyomatják a légkondit a hátamra és megfagyok. Ma már 19(!) fok volt és ezerrel ment a légkondi, tudom, hogy ti most otthon megsültök és örülnétek, ha ilyen bajotok lenne, de legalább ma már nem kellett kabát.

Tehát visszatérve, elmondták, amit elmondtak - nem tudom visszaismételni :) - utána lementünk és körbevezettek minket az áruházon, ki az udvarra, ahol a rakodások és targoncázások folytak. Kérdezték, hogy van-e valakinek targoncavezetői engedélye, nyilván az előny egy ilyen helyen. Én megkérdeztem, hogy van-e lehetőség megtanulni annak, aki szeretné és igen, lehet. Utána visszamentünk a terembe és lehetett kérdezni. Nagy taktikázó vagyok, mert most előre ültem, az első sorba, hogy még esélyem se legyen a hátamra fújatni a hideget. Ez volt a vesztem, ugyanis felszólítottak és nem értettem a kérdést. Visszakérdeztem és másodjára sem értettem, akkor most mit mondjak?? Jó, az előbb arról volt szó, hogy kérdezzünk még, úgyhogy akkor biztos felszólított, hogy kérdezzek valamit. Oké, akkor kérdezek. Senki nem válaszolt azonnal én meg hirtelen gondolkodtam, hogy nem jól kérdeztem-e esetleg. Az nem lehet, mert tegnap Gáborral megbeszéltük ezt. Akkor mi van? Kis csönd után választ kaptam. Aztán ők kérdeztek vissza, hogy hogy hívnak, mit dolgoztam stb. Az utánam következő ember, amikor elkezdte mondani, akkor esett le, hogy bemutatkozni kellett volna... Remek, sikerült nyilvános leégetni magam... Én nem hallgatom ezt tovább, inkább hazamegyek, egyébként is magfagyok úgyhogy felveszek egy pulcsit. Majd' elsüllyedtem a szégyentől. Aztán inkább mégis maradtam a végéig, de alig vártam, hogy szabaduljunk és mehessek a WC-be bőgni egyet, mert ha nem, akkor itt kell. Már nem is akarom ezt az állást, inkább megyek takarítani valahová, ahol nem kell beszélni max. a porszívóval, de annak magyarul is lehet,nem? Mondom, olyan, mint a Praktiker, így néz ki belülről:

Várakozás közben:

Amúgy felvettem az egészet diktafonra, úgyhogy remélem visszahallgatható lesz majd.

Különben is mostmár fáj a lábam, éhes is vagyok, mert már két óra van és még messze van a haza. Mindegy volt, csak érjek már haza, csak nem tudok sietni!

Annyira jó, hogy nincs az a rohanás már egy hete, hanem szépen lassan, ráérősen megyek mindenhová és ha kényszerítenének se bírnék rohanni. El se hiszitek milyen jó érzés.