Csütörtök

8:45-re megyek vizsgázni, nagyon ideges vagyok, úgy érzem semmit nem tudok. Felkelek időben, megreggelizek, felöltözök és fél 8-kor elindulok, hogy időben ott legyek, nehogy megint úgy járjak, hogy nem járnak a vonatok és emiatt kések.

Mivel időben indultam, ezért időben oda is értem és még helyem is volt a metrón. Negyed 9-kor már a suli előtt voltam. A recepción kellett gyülekezni, olvastam addig, amíg vártunk. Még nem tudtuk, hogy mi fog történni, csak több diák, több osztályból ott várakozott. 9-kor elkezdték hívni az embereket; E1-ből ki az első pár? Jelentkeztünk, hogy mi vagyunk. Antonióval, egy brazil fiatalemberrel voltam beosztva. 

Szerdán még őrült tanulás volt, ma meg már semmire nem emlékszem belőle. Felkísért minket egy tanár, először azt hittük vele leszünk, de ő csak a teremig kísért bennünket. Ott egy idősebb bácsi ült a terem egyik sarkában, vele szembefordítva 2 asztal 2 székkel. Attól félek mindig, amikor másvalakivel vagyunk, hogy kevésbé fogom érteni amit mond, mert nem vagyok hozzászokva az akcentusához. Leültünk, bediktáltuk az adatainkat, majd elkezdtük. Személyes információkat kellet kérdezni a másiktól: hogy hívnak? Honnan jöttél? Mivel foglalkozol?

Eddig jó... Következő feladat: monológ. Én a legjobb barátomról kellett, hogy beszéljek kb 1 percig, majd egy kérdést tett fel Antonio, egyet a tanár. Utána ő is elmondta a témáját, és ugyanígy folyt.

Következő feladat: képleírás. Kaptunk egy-egy képet és arról kellett beszélni kb. egy percig. Majd kérdezett a tanár. Meghallgattunk Antonio-t is, aztán következett a következő feladat.

Hallásértés: magnón lejátszott egy rövid párbeszédet és válaszolni kellett egy kérdésre, igen vagy nem. Egy kérdés volt nekem, egy Antoniónak. Ez a szöveg arról szól, hogy...? Yes or no? Utána feltett egy-egy kérdést és arra kellett figyelni és még egyszer lejátszotta. Utána meg kellett válaszolni.

Nem volt nehéz vizsga alapvetően. Én pipálgatásokat láttam a lapján a válaszaimhoz. Kb 20 perc volt a vizsga, nem igazán tudom megmondani, mert nem éreztem az időt a vizsga alatt. Azt tudom, hogy fél 10-kor már az iskola előtt voltam. 

Korán hazaértem, éreztem a megkönnyebbülést és a szabadságot és a délutánt lazsálással és pihenéssel töltöttem és mindennel, amit előző napokban meg akartam csinálni, de a tanulása elvette tőle az időmet. Egy új projektbe vágtam a fejszém, angolul tanulok olaszt. Letöltöttem a Duolingó olasz tanítóját, amit csak angol nyelven lehet elérni. Az olaszt úgyis csak gyakorolni kell, az angolt meg így is tudom tanulni. :) 

Péntek

A péntek pihi volt, mert nem volt suli és Gábor is itthonról dolgozott. Délután fogorvoshoz mentünk és túlestem életem első fogfúrásán és fogtömésén. Nem is volt olyan vészes, na jó, nagyon féltem tőle és nagyon izgultam meg a kezemet tördöstem közben, nagyon rossz érzés volt. Aztán, amikor  rájöttem, hogy akár még túl is lehet élni, akkor egy kicsit megenyhültem. Gábor szerint nagyon bátor voltam és ügyesen viseltem. Természetesen ő is végig velem volt, mert tolmácsolni kellett. A doki korrekt volt és jó fej, 5 percenként megkérdezte, hogy minden oké-e. Én leginkább csukott szemmel tűrtem és próbáltam lazítani, amikor épp nem sikerült, akkor a fejem felett lévő tv-t néztem, szép tengeri tájakat mutogattak. Egyszer kellett jeleznem hogy nem jó, mert fájdalmat éreztem. Azt hittem, hogy kezd elmúlni az érzéstelenítő, mert különben hogyan is érezhetnék?! 1 órát voltunk bent, de az érzéstelenítő kb. este 8-kor múlt el. Addig lekötöttem magam csendes elfoglaltsággal, hogy ne kelljen beszélnem. Gábornak legalább volt egy csendes délutánja ;) :D